Talán 2-3 éve hallottam először a börzsönyi Kör (link) nevű terepfutó kihívásról, ami már akkor Magyarország – szerintem – legnagyobb terepfutó kihívásának tűnt. Útvonala 152 km során 7100 m szintemelkedést küzd le a Börzsönyben, ahol a terepfutó (kivéve, ha párban fut) végig egymaga halad, nincsenek versenyszervezők, útvonal szalagozás, stb. A sikeres teljesítéshez 30 óra alatt kell körbeérnie a futónak.

Kezdetben nagyobb volt a nem teljesítők aránya, de még mindig igaz, hogy 2018. április végéig a kihívás elindítása óta egyéniben mindössze 14 futó (van, aki több alkalommal) volt képes teljesíteni (van, aki már hatszor is). Ezeddig 12 páros próbálkozóból hét járt sikerrel, az egyéniekkel együtt összesen 23 ember mondhatja magát Kör teljesítőnek. Az összes próbálkozást figyelembe véve 53-ból 23 sikertelen próbálkozás volt.

2016-ban, a Mátra 115 (eltévedéssel kb. 135 km + 6580 m) teljesítése után éreztem azt, hogy valamikor képes lehetek rá, de az abban az évben tett útvonalbejárásaim – utólag mondva – még komolytalanok voltak: nem eléggé vettem szigorúan az igyekvést. 2017. őszén végre már mentem egy jó részidőt az utolsó 40 km-re, ám november végén a sár akadályozott meg, hogy korrekt idővel az első 50 km-t is bejárhassam. Csalódást keltő 8:50-es idővel értem fel Nagyhideghegyre.

Nagyon vártam már a tavaszt, a sár elmúltát, hogy kiváló időjárásban korrekt idővel futhassam meg ezt a szakaszt.

2018. április közepén, 14-e szombatra minden adott volt egy jó, tempós pályabejáráshoz: Királyréttől Magyar-hegyig (68 km) terveztem, hiszen azzal, hogy onnan még visszafutok a szállásra, Királyrétre, mindösszesen legalább 80 km-rel számolhattam.

A hozzáértők úgy mondják, a Kör teljesítése során Nagyhideghegyre 8 óra körüli, maximum 8,5 órás részidővel illik felérni, ahhoz hogy esély maradhasson a sikeres teljesítésre. Elnézve a sikeres futók részidejeit, akik idejei nekem mérvadóak lehetnek ők 7:40-8:00-s idővel értek fel, egy akadt, aki 8 és fél órával. Tudtam, hogy ezúttal nem tökölhetek, nem lesz idővesztegetés sok fotózással, stb: víztöltésekkor (SIS energia italpor
(by nutridepo.hu - link) bekeveréssel együtt) is mindenütt csak kb. 3 perc megállásról lehet szó. Nem volt kérdés, hogy GoPro kamerát is viszek, így futásom, útvonalbejárásom meg fogom örökíteni. Egy 5 perces verziót be is ágyaztam a blogbejegyzésbe. (Hamarosan a hosszabbat is közzéteszem...)

Este már nagyrészt összepakoltam a futózsákot, 6:26-kor ébresztett az órám, megreggeliztem, majd 7:50 körül ki is léptem az épületből. Zsákom tele volt, kb. 15 óra hosszra megfelelő energia-utánpótlást vittem, illetve az első töltésig másfél liter folyadékot.

Indulás előtti videózás, majd végül – kis bemelegítés után - 8:02-kor nekivágtam a kihívás újabb reális bejárásának. A kisinóci turistaház melletti rétig csak lankásabb emelkedők és lejtők akadnak, jól futható a szakasz, eszerint haladtam a csodás, napsütéses, zöldülni kezdő erdőben. Itt-ott picit lassítani kellett szakaszosan saras részeken, de nem volt vészes a dolog. Kifejezetten emlékszem is egy lejtőre, ahol beugrott, hogy ősszel a sár miatt bizony még óvatoskodnom kellett. (útközben egy fotó miatt álltam csak meg, a GoPro videózást futás közben intéztem)

Magával ragadó fényekben fordultam a Szép-bérc felé, pár percig még lehetett kocogni, ám aztán a meredeken jött a tempós gyaloglás. A csúcsig 2 fotón kívül mindössze vetkőzni álltam meg, napsütésben, emelkedőn bőven sok volt már a rajtam levő öltözet.

1:03-as idővel fordultam meg Szép-bércen (7,15 km + kb. 462 m), talán fél percet megállva is filmeztem. Kisirtás-puszta felé jól futható szakasz következett, szeretem is azt a részt; a természet is az egyik legszebb „öltözetében” pompázott. Nem tudom, hogy a végső kilométereken a szabály szerint mennyire szigorúan kell az ösvényen haladni, mindenesetre a földút helyett azon kocogtam. 9:41-re 1:39-nyi futásidővel értem Kisirtáspusztára (12,54 km + 507 m): épp, mint terveztem.

Rövid ideig lankás földút következett, majd az ősszel megjegyzett elágazással – a zöld kereszt jelzésen - a Kör módosított útvonala szerinti új szakasz Érsek-tisztásig. Rövid rész kivételével ez is jól futható, haladós rész; útközben csak pár pillanatra álltam meg: szép volt egy háborítatlan, napos tisztáson vadász madarak hangját hallani, békés repülését látni. Csak a természet és én: ezt szeretem. Később, ahol az ösvény a kocsiút jobb oldalán halad, ahogy a favágók az ösvényen hagyták a levágott ágakat, sikerült elesnem: „Milyen dolog ez, hogy az ágakat levágják, de nem takarítják el maguk után ?” – háborogtam.

Érsek-tisztásra érve órám 10:37-t mutatott (2:35-ös menetidő, eddig: 19 km + 781 m). Épp csak megálltam, mikor valamivel utánam érkező autóból egy srác szólított meg és arról érdeklődött, hogy – mivel úgyis összefutok majd vele - filmeznék-e valamennyit Csipiről. Nem is volt kérdés :). Örömmel.

Íme az 5 perces videó (ajánlónak / előzetesnek is mondhatnám):
- ha nem arra lenne beállítva, a minőséget állítsd Full HD-re ! - 

A dumával tán 3 perc ment el, mindössz. kb. 5 percet időztem és jöhetett is az emelkedő, amely a Márianosztráig tartó, szép kilátásokat nyújtó csúcsok jellemezte szakasz kezdetét jelentette. A panorámás Só-hegyen egy vadon nőtt nárcisz tő fakasztott mosolyra, majd embert nem látva a környéken, alul gyorsan rövidnadrágra, felül rövid mezre váltottam, ezzel meg is telt a hátizsákom.

Márianosztrára tartva a Kör egy kis kitérőt tesz, ám nagy hiba is lett volna, ha kimarad: Kopasz-hegy kaptatója ugyan jó meredek, ám a körpanoráma az lenyűgöző: dél felé a Duna-kanyar, mögötte a Pilis, a közelben Kóspallag, Márianosztra, míg hátrafelé a Magas-Börzsöny rám váró hegyei.

Ahogy reméltem is, őszi, gyakran saras bejárásomhoz képest jóval gyorsabban Márianosztrára értem. A faluközpont (25,4 km + 1030 m, faluközpontban az időm: 3:43) helyett az első kútnál álltam végül meg, lényegében kb. 5 perccel jártam ütemtervem „mögött”. Ami a folyadék fogyasztást illeti, végül a másfél liter folyadékkal ugyan sikerült kihúznom Nosztráig, ám a kútnál bőven ittam.

A folytatásban pár kilométeren át napos, lankás, széles földutas emelkedő következett: e szakaszon változott legutóbb a Kör útvonala. Az első verziónál Nosztra után kb. 2 km-rel – 2016-ban - keresgélnem kellett a Nagy-Galla felé induló utat, az új nyomvonal viszont magától értetődő :).

Amíg a meredekség engedte, igyekeztem kocogni, majd végül már gyalogolva értem el Széles-hegy csúcsát. A napos kaptatón (kb. 24-25 fok lehetett ?) a meleg érzet bizony a két évvel korábbi nyári kánikulai futásom idézte fel: fura volt, hogy akkori 30 fok feletti futásom idéződött fel…. – pedig a hőmérséklet elmaradt az akkoritól, igaz épp telibe kaptam a napsugarak melegét. 2017. őszén a meredek lejtő után legutóbb tévedésből a régi útvonalat követtem Koppány-nyeregig, ezúttal viszont figyelmesen követtem az új kék jelzést, ami plusz ereszkedést és mászást jelentett::) „-Ez az, itt sem tévesztek már legközelebb!” :)

Nagy-Koppányig (32,2 km + 1509 m, rajt óta 4:47) ütemtervemtől való 10 perces elmaradásom 4 percre csökkent, nosza egyből „engedtem is”, hogy 2 percet fotózásra szánjak. Képes voltam a fényképezőt is elővenni (tanulság: azt bizony kár vinni, mert Gopro-val is szuper fotót lehet). A következő, nem túl messzi pont Nagyirtás-puszta volt, ahová sík, illetve lankásan lejtő szakasz vezetett. Csak kissé emlékeztem, hogy a dózerútról keskeny ösvény tér le jobbra, ám ahhoz túl homályos volt az emlék, hogy el ne dobjak 3 percet, amikor egy jobb merőleges kanyarnál a jelzés félrevezetett: a fák közt kerestem az ösvényt, azt hittem, csak elhagyatott, míg rá nem jöttem: kár ott tovább keresgélnem. Néhány perc múlva persze meglett a várt, meredek letérés. 

A Kör első 50 km-ének 2017. októberi bejárásakor a nagyirtáspusztai vasútállomás környékén sem voltam elég figyelmes: teljesen kimaradt a vasútállomás menti kocogás, így akkor nem csupán rövidítettem picurit, hanem most, tavasszal az is kiderült: szuper klassz mosdó és vízvételi lehetőség van az épület sarkánál, amit ki is használtam.

A Nagyirtás-puszta és Nagybörzsöny közti 5,4 km-es szakasz mindössze az első, meredek futás kivételével szintén kiválóan futható, kellemes szakasz, persze úgy kell ezt érteni: nem lehetőség, hanem kötelesség a futás. A hegygerincen alig hullámzó, itt-ott panorámás kilométerek vezetnek Nagybörzsönyig (40,7 km + 1683 m). Ütemtervem szerint töltéssel együtt 13:40-43 közt időztem volna a kútnál, ez ténylegesen 13:56-14:07 közt történt meg, egyúttal egyik lábujjamon képződött vízhólyagra ragtapaszt tettem. 24 perc időhátránnyal folyattam utam, 6 óra 5 perces menetidő után indultam hát tovább. Hegyes-hegy orom igencsak nehéz, meredek kaptató, előtte egy koffeines SIS energiaszeletet is benyomtam, ezen túl direkt nem szórakoztam fölfelé semmivel, haladni akartam, hogy a strava szegmens adatain lássam majd otthon, hogy haladtam a többiekhez képest. Bár ez a későbbieket illetően semmit nem jelent, hisz ez még csak az eleje a Kör útvonalának, mégis kellemes meglepetés volt látni, hogy míg a legjobb férfi (és leggyorsabb Kör teljesítő Nyakas Gábor 17:24 alatt) ért fel, az én időm a 8. a sorban (20:41), nem annyira sokkal más komoly futók mögött. (a csúcsig 43,1 km + 2012 m)

A hegytető után jó állapotban, az elágazásokat jól ismerve haladtam (bezzeg 2 éve nyáron, hogy figyeltem erre-arra) és értem fel később a vaddisznó dagonyás helyre, ahonnan a legutóbbi tévedésemből tanulva ezúttal egyenesen –a Kereszt-völgyi-patak felé - haladtam tovább, nem pedig jobbra. Az erdészek, favágók itt is az ösvényen hagyták az ágvágásaikat, így néha szakaszosan óvatosan kellett átlépkednem rajtuk. A kék négyzet jelzésen haladva pár km lankás, kocogós részt követően Fagyott-kútnál (15:28, rajt óta 7:26) tölthettem ismét kulacsokat.

Nem volt már messze Nagy-hideg-hegy: órám látva bíztatónak tűnt, hogy érdemben csökkenteni tudom időhátrányomat és nem sokkal a 8 órás menetidőn túl felérhetek. Tavaszi színek, frissen zöldellő fák közt haladva csodás volt az erdő!  

Emlékszem, a legendás Kör teljesítőtől, Csipitől olvastam, hogy a sikeres teljesítéshez Nagyhideghegyre viszonylag frissen kell felérni. Egy-két órával korábban egy alkalommal elbizonytalanodtam, hogy vagyok-e olyan állapotban, mint kellene, de itt egész jól éreztem magam. Bőven volt még bennem energia, erő. (Nagy-hideg-hegyre is kifejezetten jó állapotban értem fel.)


Gond nélkül kapaszkodtam fölfelé, ahol lehetett futottam, útközben a gerincen szarvast is láttam, majd egy kis gerincen futás, végül egy jó meredek szakasz vezetett fel a Nagy-hideg-hegyre (16:07 – eddig: 51,6 km + 2557 m). Utóbb ellenőriztem: a Kör útvonala, nem toronyiránt a meredeken vezet fel, hanem a kocsiúton, éles kanyarral.

Jóformán ütemterv szerint értem fel, így kulacstöltés és por-bekeverés után megengedtem magamnak, hogy gyorsan megosszak 3 fotót a facebookon, ráadásul egy kedves ismerőssel összefutva készített rólam 3 fotót :). Végre sikerült elfogadható részidőt futnom, olyat, ami a Kör teljesítésénél is elfogadható, amilyen részidővel a hátam mögött, reálisan gondolkodhatok a kihíváson (persze csak akkor, ha az ember a továbbiakat is bírja, de futottam már 110-130 km-es hegyi terepfutásokat).

16:20-kor teljesen jó állapotban és jókedvvel indultam tovább. Rövid szakaszt követően a Kör egyik legszebb része következett: szintút Oltárkő felé – ráadásul lenyűgöző fények közepette. Legutóbb is hasonló fényekben futottam ott, kifejezetten kedvenc hely az, ám az út alatt sajnos még mindig sok a kidőlt fa.

Kb. 55 km-rel Királyrét után érkeztem meg Kőkorsó leágazásához, ami egy kidőlt fák által letarolt szűk völgybe vezet. A terepfutók közt többször olvashattam (többek teljesítették is a Kört), hogy jól járható már erre is az út, így a meredek szakasz után kíváncsian, bizakodva követtem a jelzést, mígnem..... mígnem az ösvényen a továbbhaladást kidőlt fák tömege meg nem akadályozta. Mérges lettem: „-Hogy van akkor ez most ? Arról volt szó, hogy jól járható már az út....!” – és közben már azon agyaltam, hogy megpróbáljak-e a nehezen járható pataknál átkelni és felmászni a nagyon meredek túloldalon a jobban járható hegyoldalra, vagy – mint két éve – nagy kerülővel és elég mászással, kapaszkodjak-e fel a kidőlt fák rengetege fölé és arra kerüljem-e meg a pusztítást.

Végül szerencsére a közeli pataknál átkelés mellett döntöttem és így összességében kb. 10 perc kidobott idő után már egy túloldali, jelzetlen ösvényen találtam magam, ahonnan felnézve fent meg is láttam a kék háromszög jelzést. A megoldás tehát: fentről érkezve, ahol az ösvény elfordul balra, ott továbbra is meredeken kell lefelé jönni, az pedig épp belevisz majd a jó irányba haladó jelzetlen, később pedig már jelzett ösvénybe. Percek múlva – kezemben levő GoPro kamerával filmezve - már gond nélkül kocoghattam lefelé a völgyben, miközben szép délutáni fények sütötték meg a hegyoldalt.

Legutóbb 2016-ban, két éve nyáron jártam arra: akkor még más volt a Kör útvonala, így a völgy végső szakasza teljesen ismeretlen volt. Párszor a patakot is kellett keresztezni, néha a régi kisvasút sínpárjai közt kellett haladni. Kezemben kinyomtatott térképrészletet követve láttam, hogy Hamuháznál fordul az út, a táblán ott volt a megnevezés, pár korty folyadék után neki is vágtam az emelkedőnek....., de hiába forgattam a fejem, jelzéseknek nyomát nem láttam. Percek kellettek, mire visszakocogva, az igazi Börzsöny térképet elővéve rájöttem, hogy az „én leágazásom” egy hajszállal Hamuház előtt fordul élesen balra. Visszakocogva meg is lett szépen: a kék jelzés vezetett arra. „-No, ezt is jól megjegyeztem, ezt sem fogom téveszteni majd élesben!”

Unalmas emelkedőn igyekeztem a nyeregig, ahol a jelzés egyből letért jobbra, ám nem sokkal később vissza is ért a gerincre, hogy ott tábla mutassa: irány meredeken le a völgybe!

A völgy ismerős volt, két éve nyáron és ezúttal is hossszúnak és unalmasnak találtam, de legalább lehetett haladni. 18:26 körül értem Katalin-forráshoz, ahol csak a szokásos módon gyorsan töltöttem, és már futottam is tova. Visszagondolva 2016 nyarára: érdekes, hogy akkor még nem elég szigorúan véve a tempót, 7 órás indulás, ám a jégkáros szakaszon óriási időveszteség miatt is, kb. este 22 óra után valamikor járhattam a forrásnál. Ezúttal csak 8-kor indultam, mégis ½ 7-re odaértem már :). Nagyon máshogy haladtam! Épp úgy, ahogy egy bejáráshoz illő!

Nem sokkal később – bizony a vártnál hamarabb – feltűnt az el se téveszthető leágazás: a piros jelzés jobbra fordulva megkezdte a Magyar-hegyre vezető emelkedőt. A hivatalos track szerint 64,4 km (és általam mért 2793 m szintemelkedés, igaz ebben lehet kb. 20 méter plusz)) megtételéhez (+ az eltévedés, útkeresés) eddig 10 óra 38 perc kellett, azaz eltévedés nélkül NagyHH óta hoztam a többség 2 órás részidejét. Az eltévedéses 20 percet levonva teljesen vállalható részidővel érkeztem meg az újabb hegylábhoz.

Időzés nélkül kezdtem meg a kb. 400 m szintkülönbségű kaptatót, néhol kilátás is nyílt a völgyre, néhol jó meredek volt. A Magyar-hegy csúcs környékén (19:24) szép virágmező fogadott, a Nap utolsó fényeinél fotóztam párat, aztán kényelmesen visszafelé kocogtam, hogy útközben valahol összefussak Takács Krisztián, Csipivel. Így is lett: 349 m magasságban találkoztunk szembe, váltottunk pár mondatot, aztán folytattuk az emelkedőt. Pechemre ekkorra merült le épp a stabilizátor akkumulátora, de azért így is tudtam pár snittet filmezni Csipiről, később már fejlámpa-fényél. A közkedvelt terepfutó nem volt túl beszédes kedvében, igaz – mint utóbb kiderült – gyomra ekkor már nem volt jó állapotban. A csúcs előtt valamivel vettük elő fejlámpáinkat. Picit furcsa volt, hogy a csúcsot nem sokkal követő sík, könnyű szakaszon sem futottunk (pedig simán azt vártam volna, hogy - ahol lehet - Csipi futni akar, ám mint utóbb kiderült, Csipi gyomra ekkor már nem volt rendben, végül legküzdelmesebb Kör-ét teljesítette, amely második felében már csak nagyon keveset tudott enni.  

A várt elágazásnál váltak el útjaink: ő tovább haladt a gerincen, én jobbra tértem le, hogy kis ereszkedés után nekivágjak a Nagy-hideg-hegyre vezető emelkedőnek. Ami a célom volt, a börzsönyi Kör kijelölt szakaszának megfelelő idővel való bejárása, azt teljesítettem, így innentől már nem éreztem szükségét a sietésnek. Persze, ha lehetett, haladtam, de nem morogtam, ha pár percig jelzést kellett keresnem. A végső meredek szakasz homályos emlékeket idézett.

A 4000 m szintemelkedéshez közel járva, nem meglepetés, hogy tettem egy kis extra kitérőt, szintgyűjtést, hogy a terepfutásom szintemelkedése 4-essel kezdődjön :): a meredeken picit visszakocogtam, majd ismét fel :). Nagy-hideg-hegyen talán 15 percet időztem: víztöltés után fejlámpámban az elemcserét és egy energiaszelet elfogyasztását kivételesen nem útközben ejtettem meg, hanem megengedtem, hogy közben pár percig széken ülve pihenhessek.  

22:20-kor a piros jelzés felé hagytam el a turistaházat. Ősszel a köd miatt a lankás, unalmas kocsiúton – hosszan ködben kocogva - tértem vissza Királyrétre, ezúttal fel sem merült ez az opció; kb. egy óra alatt vissza akartam érni. A lejtő első pár percében még fáztam picit, az elhagyatottnak tűnő Magas-taxi turistaház rétjénél a jelzést keresgéltem pár percig, utána szerencsére jutott még a kellemes kocogásból is :).  Sajnos a végső kb. 3 km hosszú, köves szakasz már nem igazán volt futóbarát, kevésbé ízlett. Úgy tűnik, NagyHH-ról, akár a dózerúton, akár a piros jelzésen érkezem vissza Királyrétre, egyik sem az igazi, bár amin most jöttem, még mindig jobb.

Épp 23:20-ra értem vissza Királyrétre, ez azt jelentette, hogy összességében bruttó 15:18 alatt futottam 87 km + 4012 m szintet.

Ami pedig az értékelést illeti: örülök, hogy a Magyar-hegyig – az eltévedés kivételével – az elvárt szerint haladtam és maradt is még bennem szufla, ráadásul – úgy véltem, hogy - ezzel és a következő futással még tovább javul az edzettségem. Végre kiváló időben, ütemterv szerint tudtam futni a KÖR adott útvonalán és ezzel legalább reálissá válhatott, hogy ha a hátralevő kilométereken is tudom majd hozni ezt a viszonylagos teljesítményt a többiekéhez képest, akkor reális cél lehet ezen bakancslistás álmom valóra váltása is. Számomra a börzsönyi Kör teljesítményben egyértelműen érdemben nagyobb kihívást jelent, mint az augusztus végi UTMB (170 km + 10000 m), hiszen a Körön nincs lehetőség lazításra, végig „tolni” kell rendesen. (Ilyen intenzitással szerintem az UTMB-n akár 36-37 óra alatt is célba lehetne érni, míg én kb. 40 órával számolok.)

Folytatás (ami időközben már teljesült):

A jó időnek köszönhetően április 21-én újabb bejárás következik (kb. 75 km-es futás, melyből Magyar-hegytől Závozig járom be ismét a Kör útvonalát), talán a hosszú hétvégén megint, aztán már „csak” le kell szerveznem a segítést, frissítést és kijelölni az időpontot.

Egyre izgalmasabb. :)

20 év túrabringázás, néhány ultrás bringás kihívás után 2016. június elején futottam első 100 km feletti  terepultrámat, 2015. év végén (amikor még 70 km-t sem futottam egyben terepen) egy kedves ismerősöm dobta be ezt a kihívást, napokon belül rákattantam, most pedig 2018. tavaszán egyre közelebb járok hozzá….Persze a neheze csak ezután jön. Egyértelműen életem legnehezebb kihívása lesz!