2018. júl 24.

2018.05.12. A KÖR 152 km + 7100 m szint terepfutás a Börzsönyben (1.): újabb bakancslistás álmom valóra váltása

írta: gyorgyigabor
2018.05.12. A KÖR 152 km + 7100 m szint terepfutás a Börzsönyben (1.): újabb bakancslistás álmom valóra váltása

avagy legnagyobb sportteljesítményem; egy életre terepfutó élmény a Börzsönyben (1. rész: rajttól az 124. km-ig)

Terepfutó berkekben a Kör évről évre mind ismertebb fogalom: egy legendás kihívás, melyhez emlékezetes teljesítések kötődnek. A wikipédián tökéletes Csipi fogalmazása:

„A Kört két hazai terepfutó, Csányi „Csanya” László és Erdei András álmodta meg. Nem versenyt akartak létrehozni, hanem egy nehezen teljesíthető kihívást. 
A nagyjából 150 km 7100 méter szintemelkedéssel 30 óra alatt kevés futónak jelenthet reális célt. A sikeres teljesítők mindegyike jó pár év futáson, 100 km-es teljesítések tucatján van túl. Bírni kell a monotóniát, az egyedüllétet, az időjárási viszontagságokat, esetenként a hosszú éjszakát. Gyakran rögtönözni kell, például egy eltévedés esetén.
KÖR, Börzsöny, Györgyi Gábor

A nehézségeket jól mutatja, hogy kicsivel több, mint három év alatt 34 próbálkozásból 16 volt csupán sikeres, a páros teljesítéseket és a többszörös teljesítőket figyelembe véve is csupán 13 ember mondhatja el magáról, hogy rendelkezik sikeres Kör-teljesítéssel.

A sikeres teljesítéshez elengedhetetlen a börzsönyi útvonalak haladó szintű ismerete. Az útvonal ugyan térképen elérhető, de a Börzsöny vadregényességéből fakadóan még gyakorlott futó is több helyen el tudja veszíteni a helyenként hiányos turistajelzéseket, jelentős időt veszítve ezzel. Azok a futók, akik biztosra akarnak menni, a teljesítés előtt pályabejárást tartanak.

Az útvonalkövetésen túl a másik nagy nehézség a Börzsöny vulkanikus jellegéből fakad. Több helyen is 5-600 méternyi szintemelkedést, illetve ereszkedést kell leküzdeni, gyakran rendkívül meredek, sziklás szakaszokkal megspékelve. A völgyekben bővizű patakok, gyakran nagy sár nehezítik a haladást. A terepből fakadó nehézségek eloszlása sem egyenletes a teljes távon. A Kör legnehezebb szakaszai, a Magas-Börzsöny embert próbáló terepei 40 és 85, illetve 105 és 140 km között kiemelt nehézséget jelentenek. A legjobb futók is jóval lassabban haladnak a Körön, mint egyéb hazai tájegységeken.”

.jpg

2015. december 9-én olyan események történtek, amelyek konkrétan azon a napon „tették fel” a Kört bakancslistámra: akkor döntöttem el, hogy a következő évek során valamikor – amikor arra a szintre eljutok – teljesíteni szeretném én is a Kört, amely – Csipi szerint – „kevés futónak jelenthet reális célt”. A kevés teljesítő egyike akartam lenni :).

Nem lehetett véletlen, hogy így alakult; e nap állt össze minden:

  • olvastam Csipi magával ragadó élménybeszámolóját a 2. Kör teljesítéséről
  • Bérces Edit ultrafutót idézték és nagyon megfogott, amit mondott: Az ultramaraton egy bizonyos táv megtétele után már nem fizikai, hanem szellemi és lelki képességet igényel. Ez egészen más matematika, mint amit az iskolában tanulunk. A 100 kilométernek nem 50 kilométernél múlik el az első fele." – magyarán 100 km-t lefutni, az több, mint két 50-est futni :)
  • illetve végül e napra állt össze bennem, hogy amit Olaszországban szeretek az ultrabringás hegyi kihívásokban (hogy csak kevesek tudják teljesíteni, illetve motiválóak az emelkedők és a táj). Ezek közelében járó bringás kihívás ugyan nincs Magyarországon, azonban terepfutásban van. Például a Kör. Az olasz ultrás, hegyi kihívások teljesítése után az ember joggal gondolhatja magáról, illetve gondolják róla, hogy ez azért kemény "gyerek" - ez igaz a Kör teljesítőire is, terepfutásban. Örömfutás keretében, ám olyat akartam teljesíteni, amit kevesen tudnak, így nagyobb az értéke.

Időközben  eltelt 2,5 év és igaz, hogy a facebookon ha közzéteszik, hogy valaki indul a Körön, vagy teljesítette, akkor egymást érik a drukkoló vagy gratuláló üzenetek tucatjai, és az ilyen bejegyzések a legkedveltebbek közé tartoznak, mert a Kör teljesítése általánosan elfogadott magas értéket jelent.

 Börzsöny, KÖR, Györgyi Gábor

Előzmények, mérföldkövek a Kör-höz vezető úton:

Amikor 2015. év végén megvalósítandó álomként határoztam meg a Kört, akkor, illetve addig a leghosszabb terepfutásom mindössze 63 km volt, igaz bringában már volt másfél napos, alvás nélküli 9000 m szintemelkedésű kihívásom: az ultrázás tehát nem volt ismeretlen, csak a sportágban voltam még kevéssé tapasztalt.

2016-ban bakancslistás álomként futottam La Palma szigetén a Transvulcaniát (74 km + 4350 m), majd júniusban meglett első 100 km feletti terepversenyem, a Mátra 115 is. Nosza, júliusban nekivágtam bejárni a Kör útvonalát, ám – utóbb látom – nagyon amatőr voltam: nem tudtam eléggé szigorú lenni magamhoz, nem ragaszkodtam az ütemtervhez, jócskán elmaradtam tőle.

2017-ben négy 100 km feletti terepversenyt teljesítettem (köztük a Gran Trail Courmayeur-t és az Ultra Pirineu-t (link = videóm)), ám a Kör nem fért a naptáramba, csak év végén tudtam elkezdeni az útvonalbejárásokat. Úgy zárhattam végül az évet, hogy az utolsó 42 km-es, meredek részt már magamtól elvárt részidővel futottam  le.

A 2018. évre három fő célt tűztem ki: a két legfontosabb, az UTMB és a Kör volt.

Tavasszal lassan olvadt el a hó, így mire megtörtént, alig bírtam kivárni, hogy fel is száradjanak az utak és végre újabb tempós bejárásra indulhassak. Az április csodás időt hozott, így az első sikeres – 87 km-es bejárást követő hétvégén megint ennyit futottam tempósan és ezzel már be is jártam a rajt – NagyHH – Magyar-hegy – Vilati – Drégelyvár – Závoz szakaszt. Végül még egy héttel később (április 29-én) nem csak az utolsó 40 km-t futottam végig ismét, hanem a végső környéken történt két tévesztésem helyén is bejártam még két 1-2 km-es szakaszt. Végeztem is a bejárásokkal, mindenütt tudtam olyan tempóval és oly kevés megállással haladni, ahogy majd élesben is kell.

Videóm látva többen megjegyezték (megtisztelő), hogy senki sem készült fel még ilyen alaposan a Körre, illetve milyen alázattal készültem.. – ami részben igaz. Úgy vélem, a nagy eredményekért tenni kell, másfelől egyszerű az oka: nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket, ezért szeretek minél több kockázati tényezőt minél kisebbre csökkenteni. Mik ezek?

  • eltévedésből adódó kockázat
  • esetlegesen víztöltés szükségessége esetén találjak vizet
  • edzettséget illetően se érhessen meglepetés, tudhassam minél pontosabban, hogy mennyit lassulok pl. 90 börzsönyi km után és a végső órákban se fogyjon el az erőm....
  • ne érhessen meglepetés a frissítésemmel.

És mire nem lehet készülni ?

  • esetleges saras terep
  • váratlan események

Kétségtelenül, bejárásaim során a rizikós helyeken nem csak videóztam, hanem a Kör előtt a legneccesebb eltévedős helyeket fel is jegyeztem, pl: Esztergályos után Királyháza felé 566 méteren ahol a fán felkijáltójelet festettek, ott élesen jobbra, majd utána ki a fák közül az erdő szélére (nehezen észrevenni a jelzést).

Nagyon enyhe idő volt áprilisban, bőven átlag feletti, ezért az emberben / bennem is kialakult az aggodalom, hogy túl hamar köszönthet be a hosszú futásra alkalmatlan 28-30 fokos időjárás, ezért sokat nem várva, május elején már az időjárás-előrejelzéseket néztem, majd május 1-én le is jelentettem a tervezett indulás idejét: május 12-én 7 óra 20-kor terveztem nekivágni a Körnek. Talpaim rendben voltak, izmaimmal nem volt gond a futások során, úgy véltem, ennyi pihenés elég lehet, ráadásul utolsó futásom csak 48 km-es volt.

A Kört megelőző 10 nap során gyakran figyeltem kb. 15 időjáráselőrejelzést, végül egész jó idő ígérkezett....: 24-26 fok, esetleg csekély, 1-2 mm esővel.

A kismarosi szállásról reggel a 6:50-es busszal terveztem a rajthoz utazni.

Néhány szó a felszerelésről, avagy a futózsákban mit vittem magammal:

mivel a segítővel történő teljesítést választottam, ez azt jelentette, hogy napközben nem kellett a hűs (?) éj miatt szükséges ruhát, az egész napra való, 95%-ban SIS (nutridepo.hu) frissítést (főleg energiapor, néhány energiaszelet és gél) magammal „cipelnem”, illetve olyan helyen is kaphattam vizet, ahol amúgy nem tudtam volna szerezni. A 2-4 órás különbséggel megbeszélt találkozási pontok közt jellemzően 2-3 energiaszelet és gél volt nálam, illetve egy flakon, eredendően kb . 6-7 órára való SIS enegia italporral, ami persze fokozatosan fogyott, ahogy bekevertem. Ezeken kívül a futózsákban volt még ragtapasz, kisebesedés esetére kence, WC papír, tartalék akku, töltő, 2 pár tartalék zokni, mellbimbó védő tapasz, biztosítótű és időnként a tartalék dzseki is. A leghosszabb szakaszokon talán 2 liter vizet vittem magammal, szerencsére ilyen szakaszból csak kettő volt.
Segítőm Schultz Laci és felesége Horváth Zsuzsa voltak. Hálás köszönet Nektek is ! 

Még egy fontos dolog:

Igazán jól esett és szívmelengető volt, amikor a terepfutas.hu is megosztotta a facebookon (link), hogy másnap nekivágok és sokan írták, hogy drukkolnak, többen direkt kiemeltek, mert tudták rólam, hogy nagyon lelkes, felkészülésben is lelkiismeretes vagyok.
Nagyon megjegyeztem, mikor egy kedves hölgy, Horváth Ági írta, hogy: „Kevés ember van, akit "végignézek" ahogy száguld kis pöttyként a térképen a Körön, Te köztük leszel! Lelkiismeretes, gyönyörű felkészülés, őszintén kívánom neked a végén azt az érzést, amit senki nem vehet el tőled. Egy kalappal!!!”, 
és persze indulásom bejelentésekor Takács Krisztián Csipi szavai is megérintettek: „Végre! Bátran ki merem jelenteni, nincs ember az eddigi próbázók között, aki az útvonalból, a matekból, a korábbi teljesítések részidejeiből jobban fel lett volna készülve...Gábor MINDENT tud a Körről...és mellette tengernyi edzés van mögötte...személyes kedvencem, nagyon fogok szorítani neki (is). 

Köszönöm Nektek ismét és persze a többieknek is!

 

2018. május 12, szombat: a KÖR napja:

Május 12-én, fagyosszentek egyik napján nagy napra ébredtem….. csak sajnos jóval hamarabb, mint szerettem volna. Este fél 11-kor egy gyengébb altatóval aludtam el és hiába éreztem magam nyugodtnak, hajnali 4 órás ébredésem után mégsem tudtam már visszaaludni: 5,5 óra alvás jött össze, 152 km várt rám.

Pihenés után nyugodtan készülődtem el, majd a buszmegállóhoz sétálva ott már várt Bokonyi Gábor, aki velem tartott a királyréti rajtig.

KÖR , Börzsöny, Györgyi Gábor

A GPS nyomkövetők bekapcsolása, egy kis videózás, bemelegítés és a mosdó felkeresése után végül fél 8 után, mosolyogva, lelkesen vágtam neki életem legnagyobb kihívásának. A Börzsöny ösvényein 30 órán belül 152 km és 7100 m szintemelkedés várt rám, útközben pár helyen segítőim, Laciék vártak frissítéssel, nekik adtam le ruhát ill. vettem át tőlük ruhát.  Összesen 9 helyre beszéltünk meg találkozási pontot, ezek a következők voltak: Érsek-tisztás, Nagybörzsöny, majd 4 óra múlva 2 km-rel odébb szintén Nagybörzsöny, aztán Vilati, Bacsina-kút rétje, Nagy-völgy eleje, Pénzásás után fent a gerincen, Királyháza és végül a Szén-pataki kulcsosház.

Úgy kezdtem meg kb. 28-29 órásra tervezett terepfutó kihívásom, életem legnagyobb sportteljesítményét, hogy éreztem: edzettségileg is, illetve az útvonalból is jól felkészültem, frissítésem jól működik és tudtam, hogy elég pontosan tudom majd követni az ütemtervemet.

A Kör útvonalát egyfelől három részre is érdemes bontani: a hozzáértők azt mondják: az első 50 km-t 8 órán belül, a másodikat 10 órán belül, a harmadikat 12 órán belül kell teljesíteni. Én azért finomítanék ezen: szerintem az első 8 óra kicsit erős, időben lehet picirit több is, viszont mivel a másodikban sok futható szakasz van, ott egész jól lehet haladni, arra nem kell 10 óra, a végén pedig…. – attól függ ki, hogy fáradt el, mennyit segít neki a cél jelentette motiváció.

A következőkben, ennél kisebb szakaszokra bontva mesélek....

(aki a best of videómra kíváncsi, itt megnézheti; a másfél órás is elkészül kb. 2 héten belül.)

1. szakasz: Királyrét – Érsek-tisztás: 19 km + 781 m

 Napsütésben, jókedvvel, derűsen kezdtem meg a börzsönyi terepfutásom. A kisinóci rétig vezető szakasz jól futható, kellemes terep. Tudtam, hogy hol mutatnak jól a fények a fák közt, be is kapcsoltam a kamerát – érdekesen hangzott, hogy 1,5 km után még százszor annyit kell futnom :). Természetesen hittem magamban, elszánt voltam: 2,5 éve kitűzött célom, nagy álmom készültem valóra váltani. 2,5 km után egy merőleges jobb kanyarnál / elágazásnál – a korábbi útvonalbejárás ellenére – bizonytalanodtam el, kamerám letéve kénytelen voltam elővenni a térképet: egyébként úgy voltam, hosszú ideig nem is kell, mert fejből tudok minden letérést, stb.  Éles jobbra letéréssel emelkedőn kocogtam tovább, mígnem kb. 400 m után feltűnt: hiányzik valami a kezemből: ott maradt a fánál a GoPro kamera !

„-Áh, ilyen nincs ! Kb. 13 perc futás után ekkora hibával kezdek és egyből bukok kb. 6 percet! Ezt nem hiszem el!” – egy pillanatra beugrott: ez nem épp a legjobb kezdés... ám el is engedtem hamar az aggodalmaskodást és a haladásra koncentráltam. A hibázás felbosszantott és kicsit felpörgetett :) - igyekeztem itt is e pozitívra gondolni. Nagy tempóval robogtam vissza a kameráért, majd felpaprikázva ismét a Kisinóci-rét felé. Segítőmnek, Lacinak korábban többször elmondtam, hogy egész végig nem sokat fogok eltérni az ütemtervemtől, mert bejárásaim tempójával, vagy abból számolt csökkentett tempóval jól be tudtam lőni a részidőket, ehhez képest a későbbi rajt, majd korai hibázásom miatt hamar több, mint 15 perc hátrányba kerültem. Mindez persze fel is tüzelt, arra ösztönzött, hogy a beégést csökkentendő, az Érsek-tisztási találkozásig faragjak a hátrányból.
20180512_kor_2.jpg

Kisinóci-rétig egy elágazásnál szintén elbizonytalanodtam (de meglett a jelzés), ám 33 perces részidőm már kicsit megnyugtatott: máris faragtam a 6 perces, útközi hátrányomból. Szép-bérc felé direkt tempósan, de magam szét nem futva haladtam fölfelé a napsütötte, élénk zöld színű lombos fák közt, most filmezések miatt sem lassítottam, nem kocogtam vissza picit sem.

Komoly meglepetésre 58 perccel fordultam ki Szép-bérc felé, végül a tervezett 1:01-02-es idővel értem a diszkrét panorámás csúcsra (8 km + nekem kb. 480 m); kezdtem megnyugodni :). A pár héttel korábbihoz képest érdemben magasabbra nőtt, füves, részben csalános mezőn futottam át, majd tán 1 km-rel később, egy éles jobb kanyar után már a Kisirtáspusztára vezető patakvölgybe vezetett a lejtő. A talaj fokozatosan mind sárosabb lett, előfordult, hogy csak óvatosabban futhattam. Jó ideje nem volt komoly eső, így meglepett a dolog: „-Lehet, hogy előző nap mégis hullott egy adag a hegyek fölött?”

Kisirtáspusztán most is csodás fények varázsoltak el, majd a gőzölgő talaj / növényzet csalt mosolyt az arcomra, amit nem sokkal később a mind sarasabb út hervasztott le: „-Hóha… vajon mily hosszú szakaszon találkozhatok majd ilyen útviszonyokkal?”
Kör , Börzsöny, Györgyi Gábor

A jól ismert rétre érve térdig érő fűben kellett átvágnom a réten, a hajnali harmat, vagy előző napi eső következtében cipőm, zoknim itt nedvesedett át először. Nem tudhattam, hogy a következőkben órákon át lesz újra és újra vizes cipőm is, zoknim is.  Érsek-tisztásra végül 15 perces hátrányom felét lefaragva 10:03-kor érkeztem meg; Laciék már vártak. (nettó időm 4 perccel terven belül volt)

Gyorsan kivettem a hátizsákból a felesleges ruhákat, töltöttük is a kulacsokat, kevertem be a SIS energia-italport. 5 percet időztem, majd Nagy-Sas-hegy emelkedője következett.

 

 2. szakasz: Érsek-tisztás – Márianosztra – Nagybörzsöny (41 km)

Érsek-tisztástól Márianosztráig három meredek vulkanikus hegyen át halad az út, a Kör ezek közül az utolsó, Kopasz-hegy csúcsára külön le is tér. Jól haladtam: vetkőznöm sem kellett útközben, rövid filmezések miatt sem sokat időztem, élveztem a terepfutást. Sós-hegyre felérve a panoráma gyermeki örömet csalt ki belőlem: Azta!!! Atyaég! – kiáltottam hangosan többször is.

 Kör, Börzsöny, Györgyi Gábor

Kopasz-hegyen kirándulókkal találkozva a videózás után persze nem maradhatott el a fotó, majd a Körről tett rövid beszélgetéssel máris eldobtam két percet. Most sem sajnáltam az ilyet, nem érdekelt pár perc, hiszen a célom az volt, hogy végig élvezzem a futást, az élményt :).

20180512_kor_4c.jpg

Márianosztra előtt megint akadt saras szakasz, kíváncsian vártam a települést követő sár-esélyes földutat.

A településen, a központ előtti kútnál 11:08-kor töltöttem és a meleg miatt ittam is eleget: 3 óra 36 perce voltam úton, pár perccel hamarabb értem ide, mint április bejárásomon. Nem bírtam ki, hogy a központ felé haladva, ne próbálkozzam facebookon fotómegosztásokkal (valahogy elrontottam), ezzel megint több percet sikerült értelmetlenül elveszítenem. „-Így kell az időelőnyből hátrányba kerülni, gratulálok ! Ülj le, egyes !” – bosszankodtam utána.

Márianosztrától lankás napos és csak a végén meredekebb emelkedő vezet a következő hegycsúcsra, Széles-hegyre. A házakat elhagyva épp a kisvasút húzott el keresztbe, majd következett a kíváncsian várt földút. „... Na vajon... na vajon... ? Dagonya, vagy futható ? Ha itt dagonyás lesz, az későbbre sem jelent jó előjelet.” – jártak gondolataim.

Szerencsém volt: ugyan több helyütt saras volt az út, de gyakran az út széltében valahol akadt tűrhető állagú rész, így majd’ mindig tudtam megfelelő helyen futni, úgy hogy ne ragadjon komoly sár a cipőmre. Érdekesmód épp a meredekebbé váló tűző napos emelkedőn lett sarasabb az út, olyannyira, hogy megelégelve a ragadós utat, át is tértem a szomszédos, sármentes fűbe.

Érdekesség: csak utóbb, a teljesítés után derült ki, hogy a hivatalos track / nyomvonal picivel jobbra halad ettől... –> az az igazság, még bejárásokkor sem tűnt ez fel, hogy valójában picit jobbra vezet a hivatalos nyomvonal. Kíváncsi vagyok rá, vissza fogok nézni, megnézni ! :).

(Megjegyzés: ilyen, ehhez hasonló kis tévesztéseknek nincs jelentősége a Kör teljesítése szempontjából: 1-200 méterrel haladhattam csak odébb, mint kellett volna, semmi előnyre nem tettem szert.)

Börzsöny, terepfutás, Kör

A napsütötte emelkedőről az erdőbe érve sem lett hűsebb az idő, a szél is alig lengedezett csak. A meredekség miatt már csupán tempósan kapaszkodtam fel Széles-hegyre, majd következett a patakátkelés, aztán meredeken föl Koppány-nyeregbe, ahol pár csepp eső lepett meg. Szürkült az ég, mégsem tartottam esőtől, hisz csak délután 3-4 órára ígérték a csapadékot.....”-Igen, alapvetően hinni szoktam az időjárás-előrejelzéseknek!” – a 3 napon belülieknek.

Az eső nem foglalkozott az előrejelzéssel, épp mire a Nagy-Koppány csúcsára értem, megnyíltak az égi csatornák. Nem is enyhén. Szakadni kezdett, nálam meg semmi esőkabát nem volt (délutánra terveztem csak magammal vinni), csak az egy szál mez amiben futottam.

Börzsöny, Kör, terepfutás

„Legalább lett egy kis izgalom, kaland :)!” Jól mutat majd a videón :) - gondolhattam volna, de akkor ez eszembe sem jutott. Tényleg! Szerencsére csak épp annyi jutott, ami valóban feldobta, kicsit izgalmasabbá tette a futást, percek múlva már ki is futottam az eső alól.

Április eleji tempós, „éles” bejárásom során a rajttól mérve 4 óra 47 alatt értem fel Nagy-Koppányra, ezúttal – rajt utáni kamera elhagyós plusz hat perc,, ill. nosztrai facebook-os fotómegosztásos idővesztés miatt – viszont sajnos 4 óra 53 percre volt szükségem (12:25). Összességében ez még nem jelentett semmit, mégsem volt jó érzés, amikor épp a KÖR teljesítése során nemhogy további perceket gyorsulnék, hanem további percekkel baromkodom el az időt.

Unalmas-tekergős kilométereken kocogtam tovább, majd jött a bejárás során megjegyzett éles jobbra, meredeken lejtős letérés, végül átkötés Kisirtáspusztára. A csepegő eső még itt is kitartott és tovább kísért. Hiába „mondtam neki”, hogy bátran hagyjon magamra, nem hallgatott rám :).

Alig időztem: csak gyors víztöltés és már indultam is tovább, mígnem feltűnt: a térképet ügyesen az épületnél hagytam (+ 2 perc). Nagybörzsöny felé a gerincen enyhén hullámzó, végén hosszan lejtős úton jól lehet haladni: eleinte még engem követő, csepegő esőben, utána végre már száraz talajon és ismét kellemesebb időben fogyaszthattam a kilométereket.  

Nagybörzsöny szélén mindössze 5 percig tartott a frissítés (bejáráskor ragtapaszozás miatt is tán 10-12 perc): a következő, 4 órás szakaszra eltettem a dzsekit, két gélt is, majd banánnal a kezemben igyekeztem is a Kör egyik legnehezebb emelkedője, a Hegyes-hegy-orom felé. Részidőm épp annyi volt, mint bejáráskor: 6 óra 5 perc, ütemtervemtől csak kicsit maradtam el.

 

 3. szakasz: Nagybörzsöny – Hegyes-hegy-orom – Nagy-hideg-hegy (52 km)

Elárulom, a KÖR-re az alapos felkészülés során még egy olyat is írtam magamnak, hogy várhatóan melyik szakaszon mire számítsak, hogy élem meg lelkileg, mivel motiválom magam, mire gondolok majd. Hegyes-hegy-orom számomra egyik kiemelt emelkedője a KÖR-nek, mivel az egyik legmeredekebb. Bejáráskor mentem már egész elfogadható időt, így ide – hogy feldobjam magam – azt a célt tűztem ki, hogy élesben, azaz Kör teljesítés során is tempót fogok menni: „-Hátha sikerül legutóbbi részidőmnél is hamarabb felérni”. Addigi legjobb részidőm pontosan ugyan nem tudtam (kb. 21 perc), de igyekeztem és menetközben sem szórakoztam semmivel. Kellemes meleg időben tempóztam fölfelé.

Április 14-én 21:13 alatt, míg a Kör teljesítése során 20:40 alatt értem fel. :) (akkor ezt ott nem tudtam, csak azt, hogy a várt 21 perc körül sikerült). Érdekesség gyanánt: az emelkedőn a strava adatai szerint eddig a leggyorsabb feljutó Nyakas Gábor (18:06-tal), a második helyezett másfél perccel van mögötte, az én – 20:40-es - időm a 7. a sorban; persze van, aki novemberben - decemberben ért el jó időt a hegyen. A következő nyeregből a jól ismert, nehezen észrevehető ösvényre fordulva megint vizes fű fogadott. Kínomban már röhögtem rajta, hogy 3 hét szárazság után órák óta gyakran vagy vizes, kicsit saras út, vagy vizes, füves ösvény a „menü”. Úgy tűnt, várhatok még arra, hogy ne vizesedjen újra és újra a cipőm és zoknim :(.

A kocogós rész után a dagonyázós helyhez vezető napos meredek fölfelén – el kell árulnom – kissé fáradtasan haladtam, viszont a folytatásban – Fagyott-kút völgye felé – kifejezetten feldobott a jóleső, madárcsicsergős kocogás. Korai volt az öröm! (lett még saras futás a KÖRön :) )

Börzsöny, Kör, terepfutás, Györgyi Gábor

A forrás előtt és után is vizes, cuppogós ösvény fogadott és sajnos az erdő is „színtelen”, szomorú arcát mutatta a korábban megtapasztalt, napfénnyel varázslatossá tett zöld színei helyett. Lelkesítő, csodás hangulat helyett a mind nedvesebb, több helyütt saras ösvény kedvetlenített el egy időre, mígnem…

20180512_kor_7b.jpg

Nagy-hideg-hegy felé haladva már fejem felett megszólaló vad mennydörgések dobták fel KÖR teljesítésem ismét érdekesebbé téve a videófilmet. A zivatar ellenére haladtam, igyekeztem, csak néha morogván: „Dél óta többször esik, felhős, hűs az idő. Mikor térnek vissza a melegítő napsugarak ? Ugye jut még nekem e nap pár meleg, kellemes napsütéses óra?” – ilyesfélék is cikáztak fejemben. Lássuk be: más dolog felhős, esős, hűsebb körülmények közt letudni egy kihívást és megint más a tájat csodásnak mutató, kellemes időjárásban végig élvezve teljesíteni azt. Én örömfutó vagyok, nem a kihívásokat keresem, hanem akkor élvezem a futást, ha szép is.

A gerincre felérve órám azt sejtette, valamivel legutóbbi részidőmön túl érkezem majd a Nagy-hideghegyi turistaházhoz, ahol ezúttal rövidebb időzéssel számoltam: „-Most nem lesz facebookozás! :)” A turistaház előtt volt egy aprócska szakasz, amit nem jártam be, de a nyomvonal áttanulmányozásakor láttam, hogy korábban rossz helyen haladtam: a turistaházhoz a szerpentinen kell felérni; így is tettem :).

Megtöltöttem kulacsaimat, bekevertem a SIS energia-italport, kabátot húztam és uccu, kb. 8 óra 20-as menetidővel indultam is tovább – épp, mint bejáráskor: „Rendben van ez így”. (optimista ütemtervem szerint 8:10-es, pesszimista szerint 8:20-as menetidővel terveztem elhagyni a csúcsot)

Börzsöny, Nagy-hideg-hegy

A következő, Magyar-hegy aljáig tartó szakaszt jó érzéssel vártam: bejáráskor két helyen eltévedésekkel összesen 20 percet veszítettem, most ezzel nem számoltam: tudtam, hol-merre kell majd mennem, így itt jó és izomlazító haladás várt rám. Kb. 10 óra 20-as menetidővel, 17:52 körül várhattam magam a Laciékkal egyeztett „frissítőpontra”, Magyar-hegy lábához.

 

 4. szakasz: Nagy-hideg-hegy – Kőkorsó – Magyar-hegy lába (66 km)

A panorámás szintút leágazása előtt négy turista szólított meg, arról érdeklődtek, hogy én futok-e a Körön. „-Nahát,  turisták, akik hallottak már a Körről és figyelik, mikor vág neki újabb terepfutó.” J- erre sem számítottam. Jól esett, feldobott :)

Ősszel és tavasszal is kiváló időben, gyönyörű fényekben futhattam a szintúton Oltár-kő felé, ezúttal, épp a Körön nem volt szerencsém: esőkabátban, csepegő esőben haladtam és ez hatott hangulatomra is; hiányzott is belőlem a feldobottság. De csak Kőkorsóig!

Börzsöny, terepfutás, Kör, Györgyi Gábor

„-Az első hely, ahol 10 percet spórolok a legutóbbihoz képest!”  - míg bejáráskor rossz útra térve (valójában a jelzést követve) 10 percet vesztettem, ezúttal már tudtam a helyes utat és ez jó érzést adott. A jelzés követése helyett, a jelzetlen ösvényen meredeken kellett leereszkedni, aztán a kidőlt fás környéket hamar magam mögött hagyva már könnyedén futhattam a klassz völgyben: egy idő után az elhagyatott kisvasút sínpárjai közt.

Börzsöny, Kör, Györgyi Gábor, Kőkorsó

20180512_kor_11.jpg

Amikor egy terepfutó nekivág a Kör kihívás teljesítésének, terepfutók tucatjai drukkolnak neki, követik a világhálón napközben a GPS jeladónak köszönhetően térképen látható haladását. Itt nekem is eszembe is jutottak a mozgásom a neten követők: „-Aki olvasta április 14-i bejárásomat, most örömmel láthatja, hogy nem megyek rossz felé :)”

Börzsöny, Kőkorsó

Hamuház környékén is tudtam már mi a dörgés, nem mentem el odáig, előtte egyből balra fordulva tértem rá az emelkedőre, ami már a Magyar-hegy felé vezetett. Fölfelé van ahol tudtam kocogni, van, ahol tempósan gyalogoltam, miközben a csepegő eső is elmúlt, lelkesebb kedvem is visszatért. A gerincen kis tekergés, majd a táblától élesen jobbra le és perceken belül már a völgyben találtam magam, ahol…... mi más, mint még mindig saras út fogadott :). „-Meddig tart még …? Fent, a sziklás nyugati gerincen persze, hogy nem lesz sár, de ha északon is ilyen út vár rám, komoly időveszteséget is összeszedhetek: ott bizony dagonyássá is válhat a Drégelyvár felé tartó földút! :)” – jártak kissé aggódó gondolataim.

20180512_kor_12b.jpg

1 km múlva szerencsére már sármentes, kavicsos út sercegett a cipőim alatt. Itt-ott gőzölgött, párolgott még a föld és a növényzet, miközben a fák közt beszűrődő fények magával ragadóvá tették a természetet. Jókedvem is visszatért: ellazított az elmúlt szűk két órányi könnyed futás, részidőm is terv szerint alakult; pár perccel tértem csak el tőle: 10 óra 15 percnyi menetidő után ismét derűsen érkeztem meg Laciékhoz, egyúttal a Magyar-hegyre induló emelkedő kezdetéhez (66 km).

 20180512_kor_13.jpg

Egy kis kitérő:

Bár a Kör előtt futottam már pár 100 km feletti terepfutást, (a két leghosszabb a 2016-2017-es Mátra 115 volt), a KÖR azért jelentett teljesen más kihívást, mert ki kellett lépnem abból a „komfortzónából”, hogy itt-ott elidőzgessek, mint szoktam néha a kihívásokon, ahol nem sürget az idő. Élményfutó vagyok, akit versenyeken nem nagyon érdekel az időeredmény, sokkal inkább az, hogy emlékezetes, szép nap legyen, a KÖR-ön ebből engednem kellett. Bár azért igyekeztem, hogy élvezetes maradhasson. Még 24-32 órás bringás kihívásokon is a tekeréshez képest bizony nekem kb. 1/4-1/3-a volt az „állásidő”: nyugodt falatozás, videózás, stb. Belefért. A KÖRön nem.

Emellett direkt készülnöm kellett rá, hogy csak keveseket időzzek és hogy alig van csak idő néha leülni pár percre. Szintén feladat volt az útvonalbejárás, megfelelő frissítés 30 órára és annak megoldása, hogy ne lehessen komoly vízhólyag a lábamon.

 

  5. szakasz: Magyar-hegy lába (66 km) – Fekete-völgy panzió

Frissítés után 18 órakor, kellemes késődélutáni, napsütötte fények közepette kezdem meg a nyugati gerincen vezető, kb. két órás szakaszt. A Magyar-hegyre vezető ösvény nyomvonala az elmúlt években változott, így most szebb és meredekebb úton éri el a csúcsot: jól ismertem, áprilisban két és félszer másztam meg a 2,3 km-es 393 m szintemelkedésű kaptatót. Most is korrekt részidőt akartam elérni, így fotózni sem álltam meg menetközben, a GoPro kamerázás elég volt (abból is lehet képet kiszedni). Áprilisban – aznap kevesebb km-rel a lábamban - (31:32) mindössze 1-1,5 perccel maradtam el Nyakas Gábor és Vízi Tibi – strava-n látható - idejeitől, ezúttal 35 perc kellett hozzá, ami a 6-7. legjobb időnek felelne meg.

Börzsöny, Magyar-hegy, Kör

Salgóvár csodás fényekkel üdvözölt: nagyon el tudott ám varázsolni !  Ha versenyen, kihíváson vagyok, akkor sem tudok szemellenzősen rohanni, akkor is élvezem a természetet, le tud nyűgözni: én így szeretem :). Máshogy el sem tudom képzelni. Holló-kőről szép panoráma nyílt a Magas-Börzsöny hegyeire, jól be lehetett látni később sorra kerülő emelkedőket, gerinceket; most csak rövid filmezésre álltam meg.

Börzsöny, Salgóvár

 

Miután évekkel ezelőtt (talán 2015-ben) hallottam a Körről, 2016 nyarán tettem két, túl lazán sikerült bejárást: akkor sötétben jártam a nyugati gerincen és elég kövesnek tűnt. Annyi emlék maradt bennem, hogy köves és nehezen lehet haladni. Azóta már sokkal kevésbé érzem tragikusnak, azt mondanám, néhány köves rész kivételével nincs gond vele. Érdekességként megnéztem: az emlékek ellenére sem voltam túl lassú 2016-ban: akkor a kis eltévedés miatt extra nélkül 2:03-as időm lett volna.

Börzsöny, Kör, terepfutás, legendás kihívás

Visszatérve a KÖR futásomra: a gerincről leérve a mélybe, a magas hegyek közt hamarabb szürkült már, a Fekete-völgyi panzió előtti gyors frissítés során megkaptam fejlámpáimat is, hiszen a következő szakasz nagy részében már a sötét haladás következett. Ám előtte még egy gyümölcsös sör :) : második útvonal-bejárásomon víz miatt le kellett térnem a pénzásási kulcsosházhoz, ahol este 10 körül, fiatalok kedvesen kínáltak mindennel, ám igazán a gyümölcsös sör adott sokat: teljesen felfrissültem tőle, jól ment utána. Ezen szerencsés véletlen segített hozzá, hogy tudjam: kell a KÖR-re is hozni, hogy amikor szervezetem igényli, megajándékozhassam vele.

Részidőm: Magyar-hegy aljától 2018. április 21–én 1 óra 55 perc kellett a panzióig, 3 héttel később a KÖRön 1 óra 57 perc alatt értem át, pedig a végén – útközben - még tesómat is hívni próbáltam telefonon. A mindössze szűk 11 km-es táv alapján nem tűnik túl gyorsnak ez a tempó, ám ha megnézzük, azok, akikhez én mérhettem magam, ők páran is 2 óra  – 2 óra 10 perc alatt tették meg e szakaszt, igaz többen – korábbi, ill. őszi hónapokban próbálkozva - már sötétben (többségnek ez nem feltétlen jelent lassulást). 

 

  6. szakasz: Fekete-völgy panzió – Nagy-völgy, benne nem várt izgalommal

10 percet időztem csak (?) és – mint utóbb kiderült – percre pontosan épp a pesszimista ütemtervem szerint indultam neki a vádlikat jól megdolgoztató, alaposan meredek Godóvár emelkedőjének. Pontosan tudtam, merre kell menni: először toronyiránt előre, aztán szintúton pár percet északnak, majd a jobbról-fentről érkező jelzésen ismét felfelé. A fák közt a vártnál hamarabb besötétedett, a vártnál korábban előkerült a fejlámpa. Egy alkalommal haladásommal egy szarvast riasztottam meg, amúgy csend és nyugalom volt, csak egyik fülemben szólt a motiváló zene. A másikat éjjel nem árt szabadon hagyni, hogy hallhassam, ha vaddisznó zajong a közelben. Bejáráskor meglepett, milyen meredek a tetőpont előtti szakasz, ezúttal az ért kellemesen váratlanul, hogy egész hamar odaértem :). Részidőm is elég jó lett: 1 óra 5 perc (3 hete frissebben – és világosban - bő 1 óra).

Királyháza felé ismét vizes fűben kezdtem meg a lankásan induló ereszkedést. Az a lejtő következett, amit nem nagyon szeretek: több helyütt is el lehet téveszteni a jelzést, van benne dzsindzsás rész, legalul pedig korábban kétszer is elvétettem, hogy kell átkevergőzni Királyházára. Épp ezért tértem vissza oda is két hete: megtalálni a helyes utat!

20180512_kor_16.jpg

Május 12-én éjjel, a Kör teljesítése során – ahogy reméltem - kifejezetten jó élményekkel abszolváltam a lejtőt. Sötétben persze nem sokat láttam, de sorra hárítottam a tévesztési lehetőségeket és végül a tervezettnél jobb részidővel érkeztem Királyházára, majd 1,5 km aszfaltos kocogás után a következő találkozóhelyre, Bacsina-kúthoz.

Itt jegyzem meg a különbséget a bringás és terepfutó ultrázás közt: kifejezetten szeretem, hogy a bringázással szemben terepfutás során bizony a lejtőn is eleget dolgozik a láb (hát még meredeken), futás közben nincs olyan, hogy a lejtőn fél  - ¾ órát pihennek a lábak. Ez azért jelentős különbség !

Részidőm: Esztergályostól Királyházáig 1 órát, a Bacsina-kutas rétig 1 óra 10-15 percet számoltam, ehhez képest utóbbi pontig 1 óra 5 percet mértem. :)

Laciékhoz érve ki is tört belőlem az elégedettség: „-ez a szakasz jól ment, kellett a lelkemnek.” Bár már csak egy ivásra való energiapor volt nálam, mivel a következő frissítőpontig csak kb. ¾ óra futás várt rám, még nem vettem magamhoz újabb flakonnyit (kb. 30-40 dkg) és hosszúujjú felső sem kellett még, mondtam is Laciéknak: „-3/4 óra múlva úgyis találkozunk!”. Tartalék gyanánt futózsákomban lapult a vékony kabát. Alul továbbra is rövidben futottam; kellemes – nekem való tavaszi éji - idő kényeztetett.

Nem figyeltem az ütemtervet, de egyébként pesszimista ütemtervemtől pár perccel elmaradva, jó kedvvel indultam tovább. A rajt óta eltelt épp 15 órás menetidő alatt a Börzsönyben eddig 88 km-t tettem meg.

Rutinból hamar felértem a Cicőke gerincre vezető kb. 120 m szintkülönbségű emelkedőn; tetején, egy padnál kerítettem sort egy ragtapaszozásra, ill. cipőimből a vékony, tartalék talp kivételére. (Háttér: Tavaszi futásaimon azt tapasztaltam, hogy a pár hónapja vett, eddig használt, talpammal érintkező Hoka talp kellemesen selymes, míg az eredeti Asics picit érdesebb – ezért tettem fölülre az igazán vékony „talpat”. Sajnos az utóbbi km-ken feltűnt, hogy kicsit felgyűrődött, kénytelen voltam kivenni.)

Nagy-völgyig pár km-es, sík, ill. lankás futás következett: újabb szakasz, ahol több helyütt el lehet véteni a jelzést. Ahogy előbb, itt is jól jöttek a bejárás tapasztalatai, hiszen gond nélkül tudtam le ezt a szakaszt is: 48 perc alatt be is csatlakoztam a völgybe, ahová a következő találkozási pontot megbeszéltük.

Akadt ott 3 sötét autó, de mozgást nem tapasztaltam. Nem tudtam elképzelni, hogy Kör teljesítés közben várjak (és mi lenne, ha mégsem érkeznek meg), ezért értelemszerűen továbbkocogtam a kb. 3 km-rel bentebbi leágazás felé, bízva benne, hogy csak összeakadok útközben Laciékkal. Tapasztalt Börzsönyt járók tudják: térerő ott, a völgyben nincs, így csak a jó szerencsében bízhattam: „-Vagy összefutunk, vagy találkozás nélkül kell nekivágnom a következő, minimum 3 órás szakasznak.” Várakozás meg sem fordult a fejemben.

A 20 perces, nem kedvelt völgyi kocogás közben mind jobban erősödtek aggódó gondolataim, egyúttal végiggondoltam, van-e nálam elég frissítés a következő szakaszra.  Ahogy baj esetén lenni szokott, egyből a megoldásokon (is) járt az eszem: „-Kétségtelenül alig van nálam víz; nincs más lehetőségem, meg kell próbálkoznom a leágazásnál Solymár kút felkeresésével és bízni benne, hogy tiszta vizet találok benne. A nálam levő frissítés (talán 1 gél és két energiaszelet + egy órára elég energia italpor) épp elég kell, hogy legyen a következő pontig, Pénzásásig. Ott a nyeregben lesz a következő frissítés, azt biztosan összehozzuk!”

20180512_kor_16b.jpg

Nagyon jellemző rám, hogy ha valami „vészhelyzet” van, a motivált cél elérésében felmerülő komoly akadály adódik, a megijedésen túl azonnal pörögni kezd az agyam, hogy: OK, ez történt, de én „csakazértis” megoldom: a megváltozott körülmények közt mit kell tennem, hogy elérjem a célom. (Ugyanez történt pl. mikor kb. két héttel a nagyon várt Ötztaler Radmarathon előtt ellopták a bringámat. A szerelőm egy hét alatt összerakta az újat, kisebb próbatúrát még tudtam tenni, aztán a nagy napon sikerrel váltottam valóra akkori nagy álmom.)

 

Ahogy eddig, ezúttal sem lett kedvencem a völgyben vezető, 3 km hosszú, dózerútas szakasz. A rétre érve nyoma nem volt autónak, embernek, így következhetett a „B verzió”: épp a leghosszabb vízmentes szakasz (ill. már csak 2/3-a (11,7 km) állt előttem) előtt az alternatív vízforrást felkeresni.

Talán 13-15 perc pluszt jelentett Solymár kút meglátogatása (videózással, tabletta előtúrással): a kútban szerencsére tiszta víz volt, igaz, alján néhány ebihal úszkált. Ebből merítettem vizet, majd ejtettem is bele fél literenként a fertőtlenítő tablettát. Hosszú forrásmentes szakasz állt előttem, így két liter vízzel vágtam neki a Drégelyváron át Pénzásás utáni nyeregig rám váró kb. 2,5 órás etapnak. Lent a völgyben térerő sem volt, telefonálni sem tudtam.

Az egész szituáció talán kellett is, hogy a mennydörgéses zivatarokon túl legyen még egy kis kaland, olyan igazi, Kör-re és Börzsönyre jellemző megoldandó helyzet :). Ott persze nem így éltem meg. :)

Részidőm: Solymár-kúti kitérőm után kb. 0:03 körül vágtam neki a gerincre vezető emelkedőnek, pesszimista tervemben ezt 23:50 körülre vártam. A Solymár-kút kényszerű útba ejtése 13-15 percet jelentett, igaz a Laciék általi frissítés is igényelt volna néhány percet. Időben nem volt tragikus a helyzet, nem aggódtam…

 20180512_kor_36b.jpg

 7. szakasz: Nagy-völgy – Drégelyvár – Pénzásás nyereg (108 km)

A Nagy-völgyet elhagyva a terepfutóra kb. 8,7 km vár Drégelyvárig: a kezdeti meredek emelkedő után nagyrészt futható a szakasz, az elején  ill. a végén (a drégelyvári „fal”-nál) vádlikat és szívet megdolgoztató meredek kaptató kivételével. Ezt a szakaszt korábban kifejezetten nem szerettem: valahogy hosszabbnak érzem, mint jó lenne; olyan „legyünk túl rajta” szakasz. 

A gerincre felérve egyből azt néztem, vajon van-e elég térerő, hogy Lacival telefonálni tudjak. Végül talán ő hívott fel. Csak egy csík térerőt jelzett a készülék, néha fordulnom kellett, vagy odébb sétálnom, de szerencsére egyeztetni tudtuk, hogy fent a Pénzásás feletti nyeregben, vagy a Kámorra induló leágazásnál találkozunk, kb. 2,5 óra múlva, vagy picit előbb. 2 liter vizet és a következő 6-7 órára elég energiaitalport kértem (ezek korábban is nagyjából egyeztetve voltak). :)

Valamelyest megnyugodva folytathattam futásom, ám mégis úgy rémlik, hogy enyhébb tompaság, hullámvölgy lassított. Futottam, kocogtam, de mégsem volt az igazi. Talán az vethetett vissza, hogy – tartva tőle, nehogy kevés legyen a nálam levő energiaforrás – tovább vártam a frissítéssel, mint szervezetem igényelte volna ? Ráadásul a hegység széli, újonnan kijelölt, hegyoldali Kék jelzés szakaszt is a vártnál később értem csak el. Egy elágazásnál keresgéltem is 2 percig, azt hittem az lesz az, ám ahhoz még tovább kellett mennem. (tanulság: feljegyezni, hogy pl. a gerincre felérés után hány km múlva következik a hegy szélére kivezető OKT szakasz)

Mikor végre elértem az Országos Kéket, 2 percre le is ültem a fűbe a gélt / energiaszeletet ülve elfogyasztani. Ha te, kedves olvasó, így látod, igazad van: valóban kicsit nyögvenyelősen haladtam! Utóbb visszagondolva, legközelebb talán fejben előre készülhetnék úgy, hogy „jó, haladós szakasz lesz ez; gyorsan Drégelyvárhoz érek!”. Ezzel szemben talán tudat alatt bevésődött a fejembe, hogy unalmas, a jól esőnél hosszabb ez a rész és persze úgy is lett. Ismétlem: ezért is kell fejben is a tudatos készülés; átprogramozni az agyat, hogy „jól fogok majd haladni e szakaszon!”

Az 1 km-es hegyoldali kék után a Drégelyvárig előttem álló maradéknak már minden fél-1 km-ét tudtam: úgy haladtam, ahogy kell. A meredeken hajnali 1 óra 54-re értem fel Drégely várához (105 km, 18 óra 22 perces menetidő), ahol mindössze 2 percre álltam csak meg: egy gélt elővenni és a flakonból a vizet áttölteni a softflask-be. Pesszimista tervemtől kb. 19-20 perccel maradtam el – amiből (a hátralevő szakaszt változatlannak tekintve) 29:20-25-ös teljesítés adódott volna. Nem emlékszem már, de mindössze talán csak itt, vagy korábban, telefonáláskor fordult meg a fejemben (mélyen), hogy: „-Vigyázni ám, mert a végén még necces is lehet a 30 órán belüli teljesítés!” Később soha el nem tudtam már képzelni.

Drégelyvár és Pénzásás nyereg közti kb. 3 km-es szakasz könnyű, nagyrészt (van, akinek teljesen) futható. Nem sokkal hagytam el a várat, mikor Laci hívott: nem csupán a nyeregig sétáltak fel, de már le is értek Pénzásás nyeregbe; „-25 perc és érkezem én is” – búcsúztam.

Kb. négy óra telt el utolsó találkozásunk óta, mikor hajnali 2 óra 30 tájban megérkeztem a nyeregbe.
Laciék hoztak mindent bőségesen: rengeteg vizet, egy doboz sört is, és persze az energiaitalpor, pár gél sem maradt el. Néhány perc múlva energiával feltöltve és a folytatást illetően megnyugodva kocogtam tovább az aszfaltosan induló emelkedőn.

Részidő: Pénzásásnál 108 km volt a lábamban, talán kb. 10 perccel jártam csak pesszmista ütemtervem mögött (igaz ide – terv szerint – 15 perces pihenőt kalkuláltam), minden rendben volt; jó állapotban folytattam utam, bőven megvolt bennem az energia a rám váró kilométerekhez, szintemelkedéshez.

 

 8. szakasz: Pénzásás nyereg (108 km) – Kámor - Závoz – Királyháza (123,5 km)

Kámor emelkedőjén 2016-ban jártam először. Egészen a pár héttel korábbi, április bejárásig, nehéz hegyként rémlett, ám áprilisban meg sem kottyant: inkább az azt követő kaptató meredeksége maradt emlékezetes. Fülemben kellemes, pörgetős zene szólt, jól haladtam, tudtam, mikor merre kell menni, hol, mire számíthatok: ez jó érzéssel töltött el. Ezért is jók a bejárások J. A lejtőn egy helyen ki lehet látni Diósjenő és kelet felé: nem is hagytam ki, hogy lenézzek a lámpafényes, alvó tájegységre, ám hamar haladtam is tovább.

Az egész Kör során két nagyon rövid (500-200 m?) szakasz volt csak, amit nem jártam be, ezért viszont erősen fejembe véstem őket: Nagyhideghegynél nem toronyiránt, hanem a szerpentin végső kanyarján kell az épülethez érni, illetve Kun rét végében nem szabad egyből a dózerútra fordulni, picit tovább kell menni. Bíztam benne, hogy utóbbinál a dózerút keresztezése után simán meglesz a bal fordulás, ám jelzést nem találva sikerült kicsit túlmennem. 3-4 percembe került végül mire meglett a helyes út. 

20180512_kor_16c.jpg

Azután már gond nélkül érkeztem Závozra (4:08), 2 perc híján pesszimista ütemtervem szerint. Tök sötét volt még, ám kelet felől picirit már derengeni kezdett, a madaraknak sem sok volt már hátra az éjből.

A réten szinte időzés nélkül fordultam rá a pár hete bejárt tanösvényre, amely az aszfaltúthoz vezetett le. Jópofa volt utóbb olvasni a terepfutas.hu – s megosztás alatti „közvetítésben” Nyakas Gábortól, hogy vajon mit szöszögtem e szakaszon pár percig, miért álltam meg: hozzátette: lehet, hogy technikai szünet. Eltalálta J Bizony,  a GPS nyomkövetést alaposan figyelve még az ilyen dolog is sejthető lehet :).

Az éjszakák során a hajnal szokott a leghidegebb lenni, nem volt ez másként május 13-án hajnalban sem: egész éjjel rövid mezben és szélmellényben futottam, picit derengett is már, mégsem tudtam kihúzni öltözés nélkül. Dzsekim felvéve egyből jobban éreztem magam :). Alul a kamáslis cipőlevét miatt kicsit problémásabb lett volna hosszúnadrágba bújni, no meg a futás melegebben is tartja a lábat, így maradtam rövidnadrágban.

Ami az útvonalat illeti, a Hárombarát-nyeregbe tartó 1,7 km-es, 218 m szintkülönbségű emelkedő következett. Tulajdonképpen szeretem ezt a kaptatót is: néhol meredek, néhol futható, ezáltal változatos, ráadásul az erdő is szép. Egyik bejárásomon a Gál-rét szélétől tempósan bő 17 perc alatt értem fel, ezúttal épp itt kapott el az erős álmosság (küzdöttem nagyon, le is ültem picit egy farönkre, majd betoltam egy koffeinses SIS gélt (nutridepo.hu)), de azért itt-ott igyekeztem kocogni.

Utóbb nézve, részidőm a megállás miatt csaknem 28 perc lett: hűha! Hajnalhasadás környékén értem fel a 715-720 m magasan fekvő nyeregbe. Tisztán lehetett már látni, nem volt már szükség a fejlámpa fényére. Kb. 1 km-es sík kocogás után kedvenc lejtőm, gerincem következett. Ez a néhány kilométer mindig jó érzést ad; már önmagában az feldob, hogy itt futhatok :); most is így történt, amit ráadásul egy, az ösvényen másodperceken át szembe kocogó borz is emlékezetessé tett. Ha nem köszönök neki, talán még közelebb érve eszmél csak fel, hogy én is ott vagyok.

20180512_kor_21.jpg
Talán a lejtő kedveltsége, vagy az, hogy innen számolva a második emelkedő már Csóványosra vezetett, és mind közelebb éreztem a KÖRbe érést, ahogy futva videózás közben meséltem állapotom, kitört belőlem az elszántság és a levegőbe kiáltottam: „MEGCSINÁLOOOM!”

20180512_kor_20.jpg

A futás is jól ment, egész jól éreztem magam, teljesen rendben voltam (122-123 km). A kelő Nap sugaraira sem kellett már sokat várni, a reggeli fények által megvilágított erdő, levelek pedig újabb erőt, lelkesedést tudtak adni.

5:40-re érkeztem meg Királyházára, a következő frissítőpontra. A videón vicces, ahogy én – kb. 125 km-rel a lábamban, bő 22 óra terepfutás után megérkeztem tök lelkesen, feldobva, miközben segítőm, Laci fáradtan álmosan bújt elő a kocsiból: épp ellenkezőleg mint én. :) Leadtam a dzsekit, a zsákban utóbbi órákban „velem volt” hosszúnadrágot és persze teljesen megtöltöttem kulacsaim, sőt még az üres flakont is. 2 liter folyadékkal vágtam neki a következő szakasznak mivel kitérő nélkül legközelebb több, mint 4 óra múlva számíthattam víztöltésre. Ütemtervem készítésekor nem hittem, hogy elég lenne 2 liter víz bő 4 órára, benne a meredek P3-as emelkedővel, ezért úgy számoltam, hogy a Rakottyás-gerinc megmászása, majd Nagy-Mánán való leereszkedés után teszek egy kis kitérőt Tűzköves-forráshoz. Úgy éreztem, kelleni fog a víz miatti kitérő.

Részidő, státusz: Össz. kb. 22 óra 20 perces menetidő után hagytam el Királyházát, amivel kb. 15 perccel jártam pesszimista ütemtervemen túl. Ennek persze nem örültem, másfelől a sikeres teljesítéshez a maradék 30 km-re jutott csaknem 8 óra, amiből az utolsó 10 km szinte végig futható. Úgy voltam vele, ha elkerül a sérülés, akkor már eléggé biztos lehettem a teljesítésben. Az is voltam persze, jó ideje tulajdonképpen. Az egész KÖR során egyszer sem gondoltam, hogy ne sikerülne. 

Megnézve a részidőket: Pénzásás-nyeregtől Závozig április 21-i 2. bejárásomon (sötétben), (Pénzásásnál) lábamban 74 km-rel épp másfél órára volt szükségem, ezúttal, a KÖR teljesítése során, mikor 108 km után értem Pénzásás-nyereghez,  éppúgy 90 perc alatt értem át Závozra :). A Závoz-Hárombarát-nyereg szakasz, a technikai szünettel együtt viszont 52 percig tartott, ugyanez – 2 héttel korábban - teljesen frissen, félreállás nélkül, álmosság-küzdelem nélkül 29 percig tartott csak.

A hátralevő részt ( mivel közel a blogbejegyzés maximális hossza) külön bejegyzésbe kellett tennem, az alábbi linken olvasható az élménybeszámoló vége. Ide kattintva olvasható ! 

Nincs már sok hátra; érdemes elolvasni :) 

Előzetesen a díjátadó / éremátadó képe:
32864699_1991242344458734_4923191015629651968_o.jpg

Szólj hozzá

legendás élménybeszámoló legnehezebb bakancslista terepfutás Börzsöny GoPro Kör Csóványos Nagybörzsöny Kopasz-hegy bakancslistás Nagy-hideg-hegy Magyar-hegy Drégelyvár Fultán-kereszt Hegyes-hegy-orom Nagy-Mána Pénzásás Királyháza