A KÖR (152 km + 7100 m) és az Ultra Trail du Mont Blanc (170 km + 10000 m) 2018. évi teljesítését követően 2019. évre két százmérföldes, magashegyi  terepfutóversenyt néztem ki magamnak. Nyárra a korábban bemutatott, alpesi Swiss Alps 100-at (160 km + 9650 m), őszre pedig a Pireneusokban 6 éve megrendezésre kerülő, 2300 m feletti hágókon át a Földközi-tengerhez vezető 100 miles Sud de France-ot. Utóbbi érdekessége, hogy regionális turistahivatal szervezi.

Hogy miért ezt választottam ?

Mindenképp két százmérföldest szerettem volna 2019-re, a svájci és a tavaszi versenyek mellett időben már csak ősszel maradt hely a naptárban. Korábbi versenyeimre gondolva, esetemben gyakori, hogy az adott eseményről készült lenyűgöző videók sokat nyomtak a latban, mikor a rendezvényt kiválasztottam: ez történt a Transvulcaniánál, az Ultra Pirineu-nál és a Madeira Island Ultra Trail-nél is. Az UTMB-nél is persze, de ott nem csak az számít(ott). :)

• Egyfelől tehát a 100 miles Sud de France gyönyörű videói nagyon csábítóak (pl: ez is ),
• másfelől imádom a Pireneusokat, nyugalmát, szépségét, éghajlatát….
• harmadrészt pedig nagyon maradandó élmény 2007-ből, mikor a Pireneusok hegységen végig bringázva, a végén megpillantottuk a tengert, aztán leértünk a vízpartra. Nagyon-nagyon motivál az útvonal, az élmény: csodás őszi erdőben, hegyeken futva, gyönyörködve teljesíteni a 100 mérföldes távot, megpillantani a Földközi-tengert majd célbaéréskor a tengerben megmosni kezem, arcom. :) Ezen túl szép érem is jár a sikeres teljesítőknek.

A versenyen belül 3 táv közül lehet választani:

• 100 miles Sud de France: 174 km + 8420 m (ezen indulok)
• La Grande Traversée: 117 km + 5650 m
• Traversée Sud de France: 79 km + 3770 m

Ami a korábbi magyar részvételt jelenti, eddig egy alkalommal, 2014-ben volt magyar teljesítő, akkor a 110 km-es távon a legendás Németh Csaba a 2. helyen végzett.

Jópofa érdekesség, hogy 2017-ben szintén ősszel futottam első 100 km feletti terepfutóversenyem a Pireneusokban (beszámoló linkje) és most megint ősszel térek vissza a környékre. A 2017. évi Ultra Pirineu igazán szép emlék csodás idővel és tájjal, lelkes szurkolókkal, hibátlan szervezéssel. Remélem, hasonlóan szép emlékekkel távozhatok majd 2019-ben is, ezúttal a 100 miles Sud de France teljesítése után.

A 100 miles Sud de France útvonala az elmúlt években gyakran változott pár km-t és szintemelkedésben pár száz métert. A 2019. évben 174 km-re jut az ITRA szerint 8420 m szintemelkedés és 10160 m szintesés. Utóbbi is fontos, hiszen ha fut az ember, akkor bizony a lejtő is tud ám szépen terhelni. A verseny rajtja egy igazán kellemes és általam kedvelt környéken található (bringával kétszer jártam már ott). Október 4-én, reggel 10 órakor Font Romeu mellől, az 1750 m magas fekvő Bolquére településről indulunk, majd 2300 m fölötti hágókon (Coll Mitja, Coll de Pal) átkelve, bájos pireneusi falvakon, szép kilátópontokon (pl. Roc de France, Puig Neulos) áthaladva, francia területen Argéles sur Mer-nél érjük majd el a Földközi tengert.

A verseny során 3 depópont lesz (55 km-nél, 92 km-nél és 134 km után), ahová csomagot lehet küldeni; a frissítésen belül több helyen (talán ezeken a pontokon) tésztát is adnak. A depópontokra jellemzően saját frissítést (SIS gélek, energiaitalpor, energiaszeletek, www.nutridepo.hu ), 1-2 zabszeletet, váltás zoknit, csere powerbanket és elemeket küldök.

2007-ben bringáztam először a Pireneusokban: akkor első magyarokként teljesítettük Péterrel a Raid Pyreneen kerékpáros kihívást, tekertünk végig a hegységen az Atlanti-óceántól a Földközi tengerig. Nagyon jól emlékszem, milyen érzés volt 900 m magasság felül először megpillantani a Földközi-tengert. Ez a terepfutóverseny biztosan több alkalommal idézi majd fel azon szép emlékeket és nem kérdés, hogy megint óriási élmény lesz meglátni a tengert, vízparti településeket (nagy kérdés, hogy szürkületben eljutok-e odáig, hogy előbukkanjon a tengerpart, igazán emiatt szeretnék jobban sietni, mint szoktam).

A 100 miles Sud de France teljesítésének szintideje 48 óra. Igyekeztem felkészülni az útvonalból, úgy tűnik, többnyire jól futható lesz és csak néha technikás. Másfelől viszont a Pireneusok magashegység és nem középhegység, így a Magyarországon megszokotthoz képest akadnak hosszabb emelkedők és lejtők is, a napközben várható kellemes időhöz képest éjjel akár fagy közelébe is süllyedhet a hőmérséklet.

Nagyobb emelkedők és lejtők, érdekesebb útközi pontok, helyek:

• Col Mitja (2370 m) emelkedője - 3,7 km + 600 m szintemelkedés
• Refuge Cortalets (2149 m) kaptatója - 11 km + 1540 m szintemelkedés (!!!)
• Batére utáni lejtő: 14 km és 1470 m szintesés
• Arles sur tech utáni meredek: 2,9 km + 560 m
• Puit á glace emelkedője: 5,5 km + 860 m
• Puig Neulos (1256 m) (kilátópont a tengerre) utáni meredek lejtő: 7 km és 1050 m szintesés

A fejlődés maga az út:

Eddig két magashegyi 100 mérföldes versenyt teljesítettem: bár a 2019. augusztusi Swiss Alps 100-on (160 km + 9650 m) kevesebb gondom volt, mint a 2018. évi Ultra Trail du Mont Blanc-on (idén, Svájcban az álmossággal sem kellett „öldöklő” csatát vívnom), ám bőven van még min javítanom, fejlődnöm. A 100 miles Sud de France-on az a cél, hogy ismét jobban sikerüljön, mint az előző ilyen távú versenyem, azaz kevesebb problémám legyen és még jobb idővel fejezzem be, mint az előbbi kettőt.

Ami az ütemtervet illeti, no ez egy jó téma. Minden versenyemen az elsődleges, hogy örömfutóként veszek részt rajtuk, azaz nem az időeredmény érdekel, hanem, hogy végig élvezzem az egészet, a futást, tájat, természetet, stb. Frissítőpontokon is időzöm, ha kell, ám ez egyébként – esetemben - összességében elég sok időt (több órát) elvisz. A mostani pireneusi versenyen eredendően azt hittem, arra vágytam, hogy még 2. nap este célba érhessek (amikor még emberek is vannak a cél közelében), ám az alapos kutatómunkám, elemzésem arra vezetett, hogy ahhoz nagyon kéne sietnem és fel kellene adnom az örömfutást. Így végül beláttam, hogy csak az lehet a célom, hogy a cél előtt kb. 25 km-rel, egy neves, panorámás hegyről még világossal megpillanthassam a Földközi-tengert, amely partján a célt majd hajnali 2-3 óra körül érhetem el. Persze ehhez is szükség lesz rá, hogy frissítőkön ne időzzek túlontúl sokat, végig figyeljek az „időgazdálkodásra”.

Kétségtelen, hogy a KÖR teljesítése során (igaz, hogy az középhegységben vezet) rövid megállásokkal, videózásaimmal együtt 28 óra 47 perc alatt meglett a 152 km + 7100 m szintemelkedés, de ez nagyon más lesz, ráadásul útvonalbejárás nélkül vágok neki az 174 km-nek: nem tudhatom, milyen haladást engednek a különböző szakaszok. Ha a Pireneusokban is csak úgy időznék a frissítőkön, mint a KÖR, vagy a gyors Mátra 115-ös teljesítésem során, akkor akár 36 óra körüli teljesítésre is gondolna az ember, ám – megnézve a győztesek korábbi idejeit is, ilyenre ne gondoljon senki: totál nonszensz !

Mindenesetre, egy biztos: szeretném, ha tudnám kicsit „pörgetni” magam, hogy kevesebbeket időzzek a frissítőkön és, hogy október 5-én naplemente táján, fél 9 körül megpillanthassam a tengert, majd hajnali 3-4 óra között befussak a tengerparti célba. (ez is pár órával gyorsabb teljesítést jelentene, mint eddigi két ilyen távú versenyemen). Akárhogy is lesz, ezúttal is élvezni szeretném a rendezvényt, futást, és ha túl lenyűgöző lesz a táj, bármi megtörténhet. :)  Előtörhet, hogy: „-Gábor, ülj le ezen a csodás helyen 10 percre és élvezd a látványt! Örülj a csodás, őszi Pireneusoknak! Minek sietni ?” :)   (Na jó, ilyet azért nem szoktam versenyen.)

A verseny, a csodás táj, a magas hegyektől az őszi fényeket élvezve a tengerig kellemes időben vezető útvonal nagyon motivál ! Úgy készülök, hogy - remélem - egyik legnagyobb terepfutó-élményem következik. 

Felkészülésem valójában inkább a korábbi nagy versenyekre való felkészülésből állt, azon túl pedig a szintentartásból. Augusztus végén jó pár napot futottam a Mont Blanc környékén (videóztam a CCC során Luis Alberto Hernando, 3-szoros világbajnokot is, a lejtőn mögötte futva kb. 5 percig), utána már csak 2-6 órásakat a Pilisben. Jó érzést adott, hogy utolsó edzéseimen egyéni rekordot (PB) mentem Vadálló-kövek emelkedőjén, a Dobogókő – Pilisszentkereszt közti szakaszon (bő 15 perc) és a Kevély lejtőjén is.

Igyekeztem elég alaposan átböngészni az útvonalat, és ha már így tettem, mutatok is pár képet az útvonalról, de előbb a szervezők lenyűgöző videóját a 2018. évi versenyről:

Col Mitja (2367 m):


Col dell Pal:

Batere felé:

Puig Neulosról (1256 m) kilátás visszafelé

Puig Neulosról kilátás a Földközi-tengerre (ide szeretnék naplemente táján felérni):