A Zemplén 700 (www.zemplen700.hu ) egy – mondjuk így – természetjáró kihívás kirándulóknak, terepfutóknak, mely során a Zemplén 700 m feletti csúcsait kell felkeresni (igazolás geogo-val, vagy track-kel). Nincs fix útvonala, ám a szervezők közzétettek egy javasolt útvonalat (egyik irányban 70 km + 2800 m).

Mivel nem ugyanott van a rajt és a cél, így mindkét végén elkezdhető: Füzéren és Telkibányán is. Fontos tudni, hogy a 23 csúcsból – ha jól számolom - 12-re jelzetlen út sem (!) vezet, ráadásul most ősszel vízvételi lehetőségben is erős hiány volt: a végső 45 km-en belül egy forrás (oda-vissza kb. 1 km kitérővel: Fehér-kút) akadt csak a közelben.

Kb. két éve írt rám az egyik szervező, Homonna Laci, hátha érdekelne a teljesítése, egyúttal videós megörökítése. Korábban különböző okok miatt nem volt itt az ideje, ám most október közepén minden ideális lett hozzá. A megelőző napokban a másik szervezővel, Soós Petivel alaposan átbeszéltük az útvonalat (köszi szépen !), majd október 17-én kora reggel Laci vitt el Füzérre.

A teljesítés ideje kevéssé érdekelt, ami motivált, hogy – a csodás őszi időben – egy kiváló videót készítsek erről a szép csúcsokat is felkereső kihívásról. Szó sem lehetett róla, hogy bárhol is az idő miatt rohanjak és ne élvezzem a táj, természet szépségét, vagy ne videózzak eleget !

Egy oka volt, hogy Füzéren kezdtem a terepfutást, mivel fordított irányban biztosan sötétben értem volna csak a Kis-Milic gyönyörű panorámát adó csúcsára, míg ellenkező irányban haladva a végső csúcsokon nincs ütős panoráma, ott – e szempontból - nem volt kár, hogy sötétben kerestem fel őket. Fontos: így viszont a végére, sötétre jutott pár nehezen megtalálható csúcs.

A folytatásban kicsit vázlatosan írom teljesítésem beszámolóját:
Kis-Milicre meredek út vitt fel (útközben: Kakas-bérc), fent csodás reggeli fényekben nézhettem le a falvakra, Zemplén távolabbi csúcsaira. Lenyűgözött, el is időztem kb. negyed órát. Nagy-Milic után ösvény nélkül gyalogoltam, kocogtam a Hermannház-tetőre (878 m), majd Kerékgyártó-bükkre (815 m): nagy élmény volt egy 20-30 fős szarvas-csapat elkocogása.

A Hajagos (843 m) tetején is csúcskő várt, majd már László-tanya és Hollóháza felé könnyedén futottam a gyönyörű, színesedő erdőben. A falu végén alul-fölül rövidre vetkőzhettem: ezt az időt szeretem, amikor rövidben lehet még futni. :) 

Hollóháza és Telkibánya közt tulajdonképpen egy átkötő szakaszról beszélhetünk, itt nincsenek 700 m körüli csúcsok. Telkibányáról – mivel tudtam, hogy akár 5 órán át sem lesz részem vízben, 4 flakon, azaz 2 liter (!!) vízzel indultam tovább. Kellett is !

Kb. 450 m szintkülönbségű emelkedő vezetett az első 700 m feletti csúcsra, a Reszelt-bércre (709 m), útközben hátam mögött a távolban látszott Kassa is (2. kép).

Nagyon közeli volt a következő a Hemzső-bérc, amelyről – jól tudtam Soós Peti fotói alapján – ki nem hagyható, hogy lekocogjak a Hemzső-kőre (kb. 650 m): ez ugyan extra kitérő, ám csodás a kilátás (ld. fotó): jól látszott a füzéri vár és a Nagy-Milic környéke, ahol a napot kezdtem (mutatom is). Visszaúton újabb állat-csapatot láthattam (talán őzek, muflonok voltak ?). E csúcson is negyed órát időztem. :) 

Gyönyörűen világította meg a napfény a leveleket, csodás volt az erdő. Emberrel a hegyeken még nem találkoztam.... és később sem a nap folyamán.

Egy apró érdekességet megemlítek: az előző nagyobb mászást követően a hátralevő 40 km-en kisebb emelkedők voltak már csak, mert 650 m magasság környékére érve a folytatás végig kb. 600-780 m-es magasság körül hullámzott egészen az utolsó csúcsig.

Bohó-hegy után picit módosítottam a csúcsok felkeresésének sorrendjén, hogy mielőbb a szintén panorámás Nagy-Péter-mennykőre érjek. Jó döntés volt, de be kellett látnom, hogy ilyenkor ősz közepén, már délután fél 4 körül is az ideálisnál többet beárnyékolnak a fák.

Következett a Pengő-kő, majd a Tokár-tető (köves láb elé figyelős a vége). Online térképen nézve ezután hirtelen rögtönözve, más jelzetlen ösvényt választva, rövidebb úton haladtam a Nagy-Bekecs (711 m) csúcsára. A vége felé itt sem volt jelzetlen út, mégis egész jól tudtam haladni. Kerékkötő-kő, majd Dorgó-tető volt a következő két csúcs. Még mindig nem voltak igazán problémásan megközelíthető hegytetők.... ekkor még nem tudtam, hogy azok a végére jutottak, ráadásul sötétben. Együtt nem volt a legjobb dolog..... de legalább szép videófelvételeket rögzítettem.

Dorgó-nyereg után jól pörögtek a lábaim: talán a közelgő (3/4 óra még ?) naplemente is hajtott, hogy mielőbb odaérjek az egyik körülményes hegyhez.

Nagy-Szár-kő lábánál egy fára fel is festették, hogy ott kell jobbra letérni..... ám jelzetlen út nélkül, a vad természeten át, kidőlt fákat, köveket, sziklákat kerülgetve (kerülgetve gond nélkül lehetett haladni), egyre meredekebben mászva felfelé (ld. kép)

Fent kb. 15 másodpercet még láthattam a Nap utolsó sugaraiból. A szomszédos Kerék-hegyen került elő a fejlámpa. Ösvény híján folytattam haladásom, bár aztán akadt valami halovány nyom; komoly gátló tényező nem volt: jól futhattam az avarban. Következett a szintén ösvény / csapás nélkül elérhető Szár-kő, majd Bán-hegy. Bár előbbi felső részén nyoma nem volt ösvénynek, nem okozott gondot a feljutás.

Bán-hegy után - dózerúton - le kellett kocognom kicsit a forráshoz, hogy vízhez jussak a hátralevő akár 3 órára.

Elvben itt jött az utolsó kellemetlen csúcs, a Gergely-hegy (783 m). Eleinte vezetett még valami vadcsapás, ám aztán már semmi. Csak az órámon látható tracket követtem és fejlámpámmal kerestem, merre könnyebb haladni a kövek, sziklák, fák közt. Fent akadt egy kis magaslati jelzőfa... ám órám, ill. Locusmap szerint még nem az volt a csúcs. No hát ez az ! Sötétben ilyen nehézségek is vannak: nem látod, hogy hol a teteje...
Visszaúton sem volt egyszerű a leereszkedés, de ez csak annyit jelentett, hogy lassabban tudtam haladni, kocogni. Megtaláltam, merre jutok vissza. Megoldottam. :) 

A Nagy-Mocsaras (714 m) felé lankásabb ösvény vezetett, majd letérés, jelzetlen út (itt volt !). E csúcs igazán alig emelkedik ki az azon a részen alig emelkedő hegyoldalon, és itt derült ki, miért lehet problémás éjjel csúcsot keresni. Amerre a Locusmap jelölte a csúcsot, arra indulva lejteni kezdtett a terep, órám is arra vitt, hiába. Másik irányban emelkedett a hegyoldal picit... kicsit benéztem a fák közé, de hiába. Csúcskövet nem találtam. Strava trackemen látni is, hogy max. 30-40 méterre lehettem a valódi csúcstól (a Geogo amúgy 50 m-en belüli megközelítést vár el)...
(kiegészítés: igazából még a Geogo térképét nézhettem volna meg, mint mindent eldöntő !)

A következő csúccsal (Téglás-kő) nem volt gondom, bár itt is jól jött a Locusmap használata, mert a sötétben a réten nem látszódott, emelkedik-e még valamerre. Meg kell azért jegyezni, hogy itt is volt hogy ösvény nélkül kellett áthatolni a fenyőerdőn, néha kidőlt fákon, de tényleg nem volt gond.

Sólyom-kő kis kitérője után már csak a turistaúton elérhető (végre !!) Borsó-hegy (755 m) maradt, tetején a szomorú kopjafás emlékhellyel: 2006-ban egy repülőszerencsétlenségben 42 fiatal, szlovák katona vesztette ott életét; az évszámok alapján 28 év körüli életerős fiatalok voltak. :( 

Telkibánya felé már majdnem végig csak lejtő várt rám, szerencsére nem is volt technikás; alsó fele néha picit fák közt tekergő. A pálos romnál fotóztam, filmeztem még egyet, majd a végső 2-3 km előtt hirtelen beütött még egy motiváció: legyen már meg 16 óra alatt ! Így hát az utolsó emelkedőt nagyrészt meg is futottam, és a lejtőn sem lazsáltam: igyekeztem. Percre pontosan 16 órás menetidő után értem be Telkibányára, 22:45-re. (a kép 1 perccel később készült)

A forrás és Hemzső-kő kitérő miatt kb. +2 km-rel és egy felesleges extrával (min. +1 km) együtt 73,6 km lett, míg Garminom 2993 m szintemelkedést mért.

Szép, kihívást jelentő nap volt: élveztem a csodás őszi erdőt, kellemes 20 fokos őszi időt, lenyűgöző panorámákat és megküzdöttem úttalan „utakkal”, ahol mentem „mindenen” át.

Laci és Peti, köszönöm a segítségeteket ! :)  

A próbálkozóknak szánt tapasztalatom tanácsaim:

1, Ne becsüld alá, hogy „-Óh, ennyi táv és szint, gyorsan meglesz az !”

2, Kétségtelen, hogy csupán 3 csúcson elidőztem ¾ órát (+ a Hemzső-kő letérés - a lekocogás, visszamászás - még min. 15 perc volt), és persze máshol is rövidebbeket, így videózás nélkül bőven meglett volna 14 és fél órán belül, de a 15 órás limit az még csak a túrázó szintidő !! :) A futó szintidő: 11 óra 41 perc (6 km/ó-s tempóhoz tartozó idő).

3, Fontos tapasztalás: mivel nekem a végén sokat nehezített, hogy a problémás csúcsokon sötétben jártam, az enyémhez képest fordított irányú haladás mindenképp könnyebbséget és gyorsabb teljesítést jelent: azaz, ha sötét köszönt Rád, akkor az a Nagy-Milic környéki részen történjen, ott könnyen megtalálod a csúcsokat ! Ezzel még csökkenthető a teljesítés ideje ! Magyarán: jobban jársz, ha Telkibányán kezded a teljesítést !

4, Meg kell, hogy erősítsem, amit Petiék a honlapra írtak: „csak felkészült, gyakorlott túrázóknak és futóknak ajánlott!” Akinek idegen, hogy mennie kell át mindenen, időnként kidőlt fákat kerülgetni, kövekre figyelve, sőt ilyen terepen akár futni, ráadásul akár sötétben.... – szóval, akinek ez idegen, még ne vágjon bele, mert sérülést is kockáztathat, de akár a kedve is elmehet tőle. Előbb gyűjtsön több tapasztalatot! Ugyanakkor fordított irányban haladva (azaz Nagy-Milic környékével a végén) mondjuk valószínűleg nem jutsz arra, hogy „éjjel, sötétben, kidőlt fák, sziklák, kövek közt bóklászok... mit is keresek én itt ?”

Bár erre is egyszerű lenne a válasz: egy újabb 700 m feletti zempléni csúcsot ! :) :) 

(Tervem szerint, még a 2022-es évben jelentkezem a kb. másfél órás gyönyörű videóval; a fotók többségét a videó nyersanyagból vettem ki.)

 Zárszó / epilógus: másnap valamelyest fáradt lábakkal, de terepfutva felkerestem a Peti által javasolt, szintén ösvény nélkül (de könnyedén) megközelíthető Nagy-Szarvas-kő csúcsát... hát az mindent vitt; kész extázis volt ! 

Ideális hőmérsékletben, napsütésben ültem a mélység feletti sziklán, gyönyörködtem a háborítatlan erdőségekben, csúcsokban. Minden a lehető legtökéletesebb volt: nagyon belopta magát a szívembe az a csúcs. Az ország legvarázslatosabb csúcsainak / kilátópontjainak egyike lehet.

Györgyi Gábor