Valamelyest érdekelnek a számok, de természetesen az élmények és elégedettség vagy hiányérzet az, ami meghatározza, hogyan értékelem egy évem (jelen esetben sport szempontjából).

Továbbra is örömfutó vagyok, így 2019-re nem volt számszaki cél, hogy az év során hány km-t szeretnék futni. Szerencsére, komoly sérülés nem hátráltatott (de az, ami miatt botozás nélkül akár rövidebb hegyes versenyen is gondom lenne, az sajnos még megvan), így bőségesen túlszárnyaltam eddigi legjobbamat.

Az említett „sérülésmaradvány” magam mögött hagyásán még dolgoznom kell.

Korábban egy évben sosem futottam még 2000 km-t, 2019-ben viszont 2591 km jött össze.

Egy éven belül terepfutásaim során eddig a legtöbb szintemelkedés 82004 m volt, 2019-ben ez az érték 118848 m, amennyit még a legszintesebb bringás évemben sem teljesítettem.

A 2019. év során háromszor futottam hónapon belül több, mint 300 km-t,  és négy hónapban több, mint 13000 m szintemelkedést.

A 2019. évben öt terepfutásom távja haladta meg a 100 km-t, ezek közül négy verseny is volt, mindegyik valamilyen szinten célverseny:

• Madeira Island Ultra Trail (115 km + 7200 m) Madeira vulkanikus szigetén
• Mátra 115 (132 km + 6760 m)
• Swiss Alps 100 (160 km + 9650 m) a svájci Alpokban
• 100 miles Sud de France (174 km + 8700 m) pedig a Pireneusokban, Földközi-tenger parti céllal.

Aki komoly célidőkkel áll rajthoz, annak teljesen máshogy néz ki egy verseny értékelése, mint az én esetemben. Nálam kicsit érzetre megy csak, hogy elégedett vagyok-e egy versennyel, nem csupán a teljesítésem ideje dönti ezt el. Ha pusztán a teljesítések idejeit nézném, mindössze a madeirai versenyre mondhatnám, hogy teljes mértékben elégedett lehetek, hiszen amellett, hogy a tájat is élveztem, időtervem is teljesült.

Madeirán, a Madeira Island Ultra Trail-en (videó linkje) a lenyűgöző tájon túl mindenképp elégedettségre ad okot, hogy alvásügyileg jól „felkészültem”: a második éjszaka sem okozott gondot (a rajt 1. éjjel éjfélkor volt), elkerültem a komoly hullámvölgyeket, izmaim, ízületeim is jól bírták a sok-sok lépcsőt és pár perccel ütemtervemen belül értem célba. Gyönyörű, sok lépcsős, felhők feletti élményt adó szép versenyt teljesítettem.

A Mátra 115-ön – tervem szerint – igazán jól haladtam tán 8-10 órán is, ám a vártnál rosszabb, sarasabb körülményektől nem lehetett eltekinteni: ez kicsit lelkesedésem is visszavetette, meg értelmét sem láttam már a célidő miatt totál széthajtani magam, igyekezni. A tervezetthez képest ugyan később értem célba, ám így is elégedett voltam magammal, ráadásul eddigi legjobb helyezésem értem el a Mátra 115-ön (másokat is lassítottak a saras szakaszok). Legfőbb célom ezúttal is teljesült: örömfutás és közösségi élmény volt, jól éreztem magam.

A Mátra 115-öt követően kisebb „közösségi futás” szerű, futásaim voltak – versenyeken is – amelyek arról szóltak, hogy mások kedvéért videózgattam, miközben én is igazán jól éreztem magam.

Augusztus közepén Svájcban várt rám második százmérföldes versenyem, a Swiss Alps 100, amely előtt kint futogattam pár napot. Egyik „edzőfutásom” végül kissé hosszabbra sikerült ugyan, ám szerencsére ez sem befolyásolta a versenyem, amelyet ha 1-5-ös skálán kellene értékelnem 4-est, vagy 4-es fölét adnék. Sajnos erre a Swiss Alps 100-ra rányomta bélyegét, hogy a verseny frissítőállomásain több helyen nem volt, és összességében is kevés volt a kenyér / péksüti féle táplálék, ami a sok „mű” és édes energiaforrás mellett nekem bizony hiányzott. A táv második felére sajnos a hasmenés erősen rányomta bélyegét: erőm szerencsére megmaradt, de a gyakori félreállások bizony komoly plusz időt jelentettek. A Swiss Alps 100 teljesítése során egy gyönyörű versenyhez volt szerencsém, ám sajnos az előbb említett dolog, valamint az utolsó hegyen nem tökéletes útvonal-jelölés miatt érdemben később értem célba, mint érhettem volna normális körülmények közt. (Az útvonal jelölése kb. 120-130 km-ig hibátlan volt!) Mindezek ellenére is szép emlék; az álmossággal – talán a szerencsének is köszönhetően – ezúttal is megbirkóztam, nagy hullámvölgyem nem volt.

Augusztus végén az UTMB hete kellemes és szép, Mont Blanc környéki futásokat adott, melyek közül a legnagyobb élményt a CCC során, az elit versenyzők mögötti videós futások jelentették: örök emléket adott, hogy futhattam egyik kedvencem Luis Alberto Hernando mögött, megtapasztalhattam, hogy kb. 10 óra verseny és 5000 m szintemelkedés után is milyen tempóban képes lefelé futni. Elképesztő ! (azért nem rossz dolog verseny közben 5 percig egy 3-szoros világbajnokkal futni, látni hogy halad)

Végül az év utolsó nagy versenye a 100 miles Sud de France (eddigi leghosszabb versenyem, 174 km + 8700 m) volt, amelyet megint nem lehet csupán a célidőm alapján értékelni. Swiss Alps 100-hoz képest itt már jobban a beletett teljesítménynek megfelelően sikerült a verseny, néhány lejtőt is megfutottam tempósan, a frissítés is rendben volt és még az utolsó órákban is volt bennem tűz, motiváció (ez nekem persze így is szokott lenni). A célba érés pedig örök élmény! Bár a végső technikás lejtők hozzájárultak a tervezetthez képesti későbbi finishez, a helyezésem jobb képet mutat: a mezőny negyede mögöttem ért be. Tekintve, hogy nekem mindig a verseny és természet adta öröm az elsődleges, ilyen helyezéssel minden elkövetkezendő rendezvényen elégedett lennék.

Így állok most a nagy versenyek teljesítéseivel: 
A térkép terveim szerint évről-évre színesedni fog. :) 

Összefoglalva: a 2019. év csodás tájakon teljesített versenyeket és fejlődést is hozott. Bár a Swiss Alps 100 volt talán a legszebb verseny, mégis – a végső két technikás, és nagyon nem szeretett lejtő ellenére is - a 100 miles Sud de France lett a legnagyobb élmény, részben a táj, no meg a tengerparti célba érés, valamint talán amiatt is, mert itt már kifejezetten érdemben a szintidő előtt tudtam befejezni a versenyt.  (a teljesítők negyede utánam futott be).

Ha a fejlődés / tapasztalatok felől tekintek vissza, kettőt kell kiemelnem:

• örömteli, hogy rájöttem, hogy időnként fussam meg tempósabban a lejtőket (ezt bővíteni szeretném 2020-ban)
• valamint 2019-ben sikerült jobban felkészülnöm a versenyek 2. éjszakájára: voltak ugyan időszakok, amikor nyomott voltam, küzdöttem az álmossággal, de mindannyiszor kordában tudtam tartani. Mindennek ellenére 2020-ban e téren további javulásra van még szükség.

Pár mondatban a 2020. évi tervekről:

Ha csak pár szóban kellene, azt írnám: sérülésmentes örömfutásokat és pár szép, emlékezetes versenyt szeretnék.

A január 9-i sorsolás sajnos azt hozta, hogy egy évet még várnom kell, hogy visszatérhessek az UTMB-re és felülírhassam az Ultra Trail du Mont Blanc-on 2018-ban szerzett vegyes emlékeimet.

2020. évi terveimről nagyon röviden:

1, Tavasszal nem utazom sehová, így – ha úgy sikerül a felkészülés, hogy jó állapotba kerülök, akkor – ismét szeretnék nekivágni a KÖR teljesítésének.

2, Korábbi nevezésem következtében július elején rajthoz állok a Pireneusokban a Val d’Aran by UTMB (162 km + 10600 m), csodás tájon vezető százmérföldes terepfutó versenyen, amelyen – számomra – az lesz a tét, hogy ha teljesítem, akkor eshet eső, fújhat szél, bárki tehet bármit, 2021-ben biztosan rajthoz állhatok az UTMB-n.

3, Végül az UTMB helyett – ahogy írtam is – az alternatívák közt felsorolt versenyek közül választottam azt, amelyik érzelmileg, motivációilag legjobban megfogott, ez pedig szintén egy pireneusi verseny: a közkedvelt, neves francia Grand Raid des Pyrénées, amelyen belül a leghosszabb, Ultra táv (160 km + 10000 m) teljesítése a cél. Mielőtt valaki legyintene, hogy áh, ez csak egy szokásos.... Hát nem ! Bizony ez a versenyen, az elmúlt 8 alkalom eredményeit nézve jócskán nagyobb a feladók aránya, mint a rangos UTMB-n. Kemémy dió ez ! Az a furcsaság alakul, hogy ha elérem céljaim, akkor 2020 végére több teljesített százmérföldes versenyem lehet a Pireneusokban, mint az Alpokban. Persze messze van még, hiszen most kezdődik még csak a felkészülés.....

Elsőként remélem, hogy január 14-én kedden rendben tudok nevezni a versenyre. :) 




Fogok részletesebben írni mintkét versenyről !

Mint olvasható, 2020-ra is jut bakancslistás rendezvény, kihívás.

Mire szeretnék odafigyelni a felkészülések során ?
(jó ezt magamnak is leírni)

• core training, azaz törzserősítő gyakorlatok otthon: eddig nem igazán végeztem ilyet, noha mindenhol olvasni, hogy a futáshoz fontosak ezek, hogy erős törzsizmok tartsák futás közben a felsőtestet. Természetesen a lábaim is igyekszem ilyen-olyan gyakorlatokkal erősíteni. Elég meggyőzőek az UTMB 2. és elismert terepfutó, Sebastian Chaigneau videójában látott gyakorlatok:
• A tervezett KÖR előtt ritkábban kell sort kerítenem a bejáró futásokra (emiatt jó lenne hamarabb megkezdeni), mert – mint utóbb látom – 2018-ban hetente mentem ilyenekre és meg is lett a következménye. Figyeltem ugyan, hogy testem kipihente-e magát az előző futás után, de nem tudhattam, hogy az ízületeknek hogyan esett a hetenkénti hosszú, tempós bejárás.
• ha nem is sokkal, de talán valamivel többet futok majd lankásabb terepen, ahol direkt az lesz a lényeg, hogy ott nem, vagy keveset lehet csak gyalogolni, többet kell futni.
• időnként jól jöhet – amit az UTMB hetén, illetve a Swiss Alps 100 is tettem -, hogy egymást követő napokon futok pár órát, így a szervezetet ehhez is szoktatom.
• 2020-ra sincs táv és szintemelkedés célom, de a 2019. év alapján – és ha nincs sérülés – gond nélkül illene 2200 km fölé menni (tudom, ez is kevés) és szintemelkedésben is 100.000 m körül.

Köszönöm, ha érdekelnek írásaim, videóim ! Igyekszem új információkkal szolgálni, akár kevéssé ismert, de vonzó versenyeket bemutatni.