2020. szeptember 12. 16:43-tól 24 órán át a Pilis-tető emelkedőjén terepfutottam, mely idő alatt végül 104,5 km-re 7377 m szintemelkedést másztam meg / gyűjtöttem.

A terepfutás nemzetközi világában az utóbbi hetekben (2020. augusztus - szeptember) kétszer is megdőlt a 24 óra alatt gyalog / terepfutóként megtett szintemelkedés rekord (talán a járványhelyzet is segítette, hogy legyenek próbálkozók), ám az én kihívásom célja nem az volt, hogy a lehető legtöbb szintet tegyem meg 24 óra alatt.

Mi volt a cél és miért a Pilis-tetőn mászkáltam föl-le ?

2012. nyarán a néhány tucat könnyű versenybringát hajtó között 13 kg-os túrabringámon (csomagtartón néhány kg cuccal) teljesítettem az olasz Monte Grappa challenge 4 emelkedős (strong) verzióját, majd maradt még egy kis erőm és tekertem még egy kicsit a hegyoldalban, így hajnalig előző nap reggeltől 261 km-re 7241 m szintemelkedést tekertem. Nem volt célom, hogy vajon mennyit tudnék 24 óra alatt elérni, ám évekkel később rájöttem, hogy – bár utóbb teljesítettem szintesebb bringás kihívásokat is, mégis a Monte Grappa challenge alkalmával tekertem legtöbb szintet 24 órán belül (pontosabban 22,5 óra alatt). Pedig akkor sem volt ez a célom, hiszen a nap elején a rajthoz gurultam, ill. a kihívás eleje is még lankás volt. Videóm linkje: https://www.youtube.com/watch?v=6DmY6kERTo8

Monte Grappa hegye egyébként csodás panorámát ad, egyik-másik emelkedője 14-18-20%-os meredek szakaszokat is tartalmaz; az emelkedők kb. 1200-1500 m szintemelkedésűek; komoly kihívás feljutni rajtuk. Tudom ajánlani ! 

(a bringám is látszik a képen)

Miután terepfutást illetően már többször futottam éjszakát is magába foglaló versenyeken (börzsönyi Kör (152 km + 7100 m), UTMB, Swiss Alps 100, 100 miles Sud de France (link = videó), Madeira Island Ultra Trail, stb.), 1-2 éve felmerült bennem, hogy motiváló cél lenne megdönteni a 2012-ben bringával 24 óra alatt (mint írtam, valójában 22,5 ó alatt és nem is e célra fókuszáló) elért szintemelkedést: 7241 métert.

Ugyanakkor nem klasszikus privát szintrekordot terveztem, hiszen pl. célom volt mind többször megtenni Pilis-tető, levágott szerpentines emelkedőjét (csak föl kb. 3,3 km + 450 m szint), amely középső harmada túl lankás, így nem ideális klasszikus szintrekordhoz.

Miért a Pilis-tető emelkedője lett a helyszín ?

Szeretem ezt a hegyet, tetszetős az emelkedője, egész jól futható lefelé is, éjjel is látni a közelben fényeket és minden körben lényegében kitérő nélkül szuper forrásból lehet vizet tölteni. Fontos ez, ha az embernek nincs frissítő személyzete.

Pár mondat a sikerrel zárult kihívásról:

• Késő délután kezdtem a terepfutást, hogy éjjeli köreimet még frissebb lábakkal és fejjel tehessem meg. 
• Egy kör kb. 6,6 km + 450 m szintemelkedést jelentett. A parkolónál kezdődő emelkedő úgy néz ki, hogy az elején kb. 1,1 km alatt küzd le meredeken 190 m szintemelkedést, ezt követi egy gyakran megfutható 1,1-1,2 km hosszú lankásabb szakasz, majd a végső meredek a hajtűkanyar-levágásokkal. Mennyire technikás ? Ez a kérdés igazából lefelé futva merül fel: legfölül egy néha szűk ösvény, singletrack, utána a hajtűkanyar levágásos rész lassan haladható, sziklás, utána a lankás lejtő egyfelől jól futható, ám mivel köves, hosszabban a láb alá kell nézni, mert rossz lépés esetén nagyot lehet esni. Az alsó harmadon lefelé más úton futottam, mint fölfelé: lefelé mindig útba ejtettem a Szeretet-forrást, amit követően azért akad lassabb, köves rész.

• Frissítésem nem tartalmazott finomságokat, amit versenyeken adnának (narancs, dinnye, stb.): nagyrészt vízbe kevert SIS elektrolit italporból (finom !), kb. 8 gélből, kb. 6-7 energiaszeletből és 3-4 zabszeletből állt. Talán a meleg miatt is néha nehezen ment le egyik-másik szelet, néha úgy éreztem, mintha üres lenne a gyomrom (pedig nem), ám épp pl. az utolsó órákban – amikor csak bekevert port fogyasztottam, nagyon jól működött a frissítés: megvolt az erőm és jól éreztem magam. (korábban talán kevesebb port kevertem fél liter vízbe ?) A teljes 24 órát tekintve és teljesen elégedett vagyok az évek óta bevált SIS frissítéssel (nutridepo.hu ). 
• Természetesen teljesítményemben volt hullámzás; pl. talán a hatodik körben - persze éjjel - nagyon könnyen, frissen haladtam fölfelé is, majd lelkesen, jókedvvel, frissen lefelé is. Végül a 12. körben (lassú lett) éreztem azt, hogy ha a teljes körökkel folytatom, kérdésessé válik, hogy elérhetem-e a kitűzött célt, a 7241 m szintemelkedést, ezért a jobb esélyek miatt a hátralevő bő hat órában már csak az alsó meredek szakaszon (1,1 km + 193 m szint) járkáltam föl és alá. Az a szakasz már jobban is hasonlított egyébként a rekorderek által alkalmazott emelkedőkre, ahol fölfelé kizárólag gyalogolni lehet. 
• Az utolsó 6 órában tapasztaltam meg, hogy bizony mennyit számít, hogy rövidebb kaptatón gyűjtöm a szintet, ahol 17 perc alatt nem tud belassulni az ember.
• Ezen utolsó 6 órában persze gyakran számolhattam, hogy haladok; végül talán 40 perccel a 24 óra lejárta előtt léptem túl a kitűzött célt. Akkortájt beszélgettem pár percet egy párral a forrásnál, majd mentem még egy kört és még pár percnyit, mígnem letelt a 24 óra..
• Vasárnap, talán 10 óra után eléggé meleg lett (29 fok). Még pénteken sem volt ennyire kánikula, így nem volt öröm, ám jól jött, hogy a forrásnál a víztöltésen túl fél óránként vizezni tudtam testem, napellenzőm. Érdekesség: az enyhe időken köszönhetően nem is volt végül szükség a hosszúnadrágra; éjjel sem.
• Bár volt egy rejtekhely, ahová pár körönként letértem (onnan vettem elő az újabb 6-8 órára való frissítést), ám hátizsákom nem volt könnyű: véletlen még a vékony dzseki és a hazaútra magamal vitt tiszta mez is velem volt végig. Hogy a videókamera is, az magától értetődik persze. Emellett persze powerbank, töltőkabelek, fényképező is.
• Olyannyira nem szintrekord volt a cél, hogy kétszer a kilátóba is felmentem szétnézni, filmezni, no meg egy alkalommal kamerát letéve örökítettem meg fölfelé való haladásom. :) 
• Persze két különböző terepen, eltérő nehézségű ösvényeken haladó útvonal teljesítését nem lehet összehasonlítani (egyiken vannak versenyzők, másikon nincsenek, egyiken van frissítés, a másik saját frissítésű), ám mégis egy érdekes összevetés: 2017-ben teljesítettem az olasz Gran Trail Courmayeurt (amelyről bő 11000-es nézettségű videóm: https://www.youtube.com/watch?v=85JxQn20vDM ), ahol - rövidebb éjszakával) a 105 km és 7000 m szintemelkedés után 26 óra 19 perces idővel érem célba. Ezúttal más terepen hasonló távot, több szinttel, bő két órával hamarabb fejeztem be. (az állásidőm tuti kevesebb volt, az biztos)
• Ez a 24 óra azért természetesen kevéssé volt örömfutás, mint egy változatos verseny. Persze láttam szépségeket, mindig más fényben a környéket (időnként varázslatos volt), éjjel találkoztam nyuszival..... ám az utolsó 6 óra, végig zárt erdőben ( akkor már fáradtan is), az nagyrészt már arról szólt, hogy "rövid megállásokkal menni kell, míg le nem telik a 24 óra."
  Mondhatni merőben más volt, mint bő két hete az Alpokban teljesített Ortler höhenweg (119,5 km + 8126 m - a kiírás szerint). 

A 24 óra letelte után:  

A teljesített kihívás szintdiagramja:

Érdekes tapasztalás volt ez a 24 órás szintezés (egyszer kipróbálni, és célom elérni ), ám mint írtam, nem privát szintrekord volt a célom. Akkor jó pár dolgot máshogy csináltam volna. Erről írtam is még pár gondolatot:

Ha az ember ki akarná próbálni, hogy mennyi szintemelkedésre képes 24 óra alatt, józan paraszti ésszel beláthatóak az alábbi tanácsok, javaslatok, felvetések:

• Az emelkedő ne legyen túl hosszú, ám lefelé legyen jól futható, tehát sem köves, sem technikás. A friss rekorder, AURÉLIEN DUNAND-PALLAZ egy 1,7 km-es, 213 m szintemelkedésű kaptatót küzdött le 81-szer, így 24 óra alatt 139 km-re 17218 méter szintemelkedést tett meg (link: https://www.compressport.com/inter/en/community/aurelien-dunand-pallaz-breaks-the-24hour-uphilldownhill-trailrunning-record-n372 ) . A kettővel korábbi rekorder pl. egy sípályán gyűjtögette a szintet (link: https://trailrunnermag.com/people/trail-runner-logs-53858-vertical-feet-in-24-hours.html ) .  
• Ha rekordra készül az ember, értelemszerű, hogy minél gyorsabb legyen a frissítés, legyen segítő ember, személyzet és persze finomságok, mint a már említett narancs, dinnye, akár alma, gyümölcsös sör.
  (csak érdekességként egy kép a Monte Grappa challenge-n adott frissítésről: 
  
  
• Nem tudom, hogy tudna-e bármi ellene szólni, de szerintem jobb, ha a kihívás során minél hosszabb a nappal és rövidebb az éj. 
• Rekord esetén, a rövid körök miatt is, azt hiszem, talán WC papíron és egy fél literes kulacson kívül lényegében semmi felszerelés nem kell, hogy a próbálkozónál legyen; (én sztem min. 2 kg-os zsákkal mentem végig). A futóbot viszont nem kérdés. 
• Érdekes kérdés, hogy Magyarországon vajon hol lehet ideálishoz közeli, viszonylag meredek, lefelé jól megfutható 1-2 km-es emelkedő / lejtő. 

Ui: Az utóbbi másfél hónapban volt pár szép futásom és tudom, többen nagyon várják már a videókat. Megnyugtatásul közlöm, sorra fognak kerülni :)
- előbb a börzsönyi Körről készül el a 2 órás videó (best of videót itt nézheted meg: youtube link ),  
- majd (október eleje miatt) szintén hosszú videót vágok a tavaly októberi, pireneusi 100 miles Sud de France-ról 
- nagyon várom már, hogy sorra kerüljön az augusztus végi, csodás Ortler höhenweg (119,5 km + 8126 m - a kiírás szerint) videója, 
- valamint a Karwendel höhenwegé.  
- A KAT 100 (Kitz Alps Trail 100) jövő évi futóinak hasznos lehet majd nyári, szakaszos bejárásom videója is, amely kb. 100 km-t megmutat a teljes távból, 
- ... persze ez a szintgyűjtő 24 óra is sorra fog kerülni, ám a sort még így sem fejeztem be.