( Mielőtt belekezdenék, elárulom és megnyugtatásul közlöm az érdeklődőkkel, hogy lesz versenybeszámoló a 2018. évi UTMB-mről és az idei Madeira Island Ultra Trailről is. :) )

Motiváló versenyek közti válogatás után 2019. évre négy 100 km feletti terepfutóverseny teljesítését ütemeztem, ezek közül kettő 100 mérföldes (Swiss Alps 100 és 100 miles Sud de France).

2019. év első félévére két célverseny jutott, bár inkább csak az egyiket tekintem kifejezetten célversenynek:

- A 115 km távra 7200 m szintemelkedéssel járó, Madeira szigetét átszelő Madeira Island Ultra Trail (2019. április 27.),

- és a hazai Mátra 115, amelyen 132km-re 6760 m szintemelkedés jut és az idei volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem a rajta (2019. június 1.).

Mivel a két verseny közt csak bő egy hónap volt, igazából csak a Madeiraira kellett felkészülnöm, onnan már vitt a „lendület” a mátrai versenyre.

Egy élversenyző és egy örömfutó felkészülésének értékelése abban mindenképp eltér, hogy egy élversenyzőnek a versenyein a jó helyezések és időeredmények a prioritások, aszerint kell haladnia az edzéseivel. Esetemben a felkészüléseknek mindig „csupán” az a célja, hogy a kitűzött versenyt sérülés nélkül, korrekt idővel, örömfutásként – ne kínlódva - teljesítsem. Ha a versenyek így sikerülnek, akkor a felkészülés jó volt.

Adódik persze a kérdés: mit jelent a korrekt idő?

Egyfelől azt jelenti, hogy nem az utolsó fél-egy órán belül érek célba, de jobb, ha nem csupán ennek felelek meg az időmmel, hanem nagyjából ütemtervemnek megfelelően teljesítem a versenyt.

A 2019. év annyira enyhe téli hónapokkal indult, hogy szerencsére jobban tudtam haladni futásaimmal, mint reméltem. Nem kellett, hogy beérjem a csupán szinten tartással, pár órás átmozgató futásokkal, hanem távban és szintemelkedésben is növelni tudtam az adagokat. Február közepén a Balaton-felvidéken, nagyrészt az UltraBalaton útvonalán futottam 78 km-t, majd március 9-én 9-15 fokos időben már 71 km-re jutó 3650 m szintemelkedést futottam a Pilisben. Bőven a felkészülési tervem előtt jártam. Az időjárás szerencsére továbbra is kedvező maradt, így gyakran úgy álltam a hétvégékhez: „-Óh, ha ilyen jó idő lesz, akkor ezt ki kell használni egy komoly futásra, mert sosem lehet tudni, mikor üt be, hideg esős idő.”  Tulajdonképpen előre menekültem :) .

Végül a tervezettnél 1-2 héttel korábban, március 23-án került sor a Madeira Ultra Trailre való legkomolyabb edzésemre: e nap 9-szer futottam / kapaszkodtam fel Pilisszántó felől a Pilis-tetőre a legmeredekebb útvonalon, majd a végén már sötétben futottam haza Hosszú-hegyen és a Nagy-Kevélyen át. Jó érzéssel töltött el, hogy több mint 4200 m szintemelkedéssel a lábamban, Hosszú-hegyen sem éreztem, hogy leharcoltam volna a lábam. Az edzést 82 km-rel és 4703 m szintemelkedéssel zártam. A madeirai versenyig már 30 km-esnél nem futottam hosszabbat, kint a szigeten még három bejárást tettem, ám mindig szem előtt tartva, hogy a legfontosabb, hogy ne vegyem túlzottan igénybe a lábaimat, azaz „-Csak óvatosan, ésszel!”

Miután nem foglalkoztam, szándékosan felbosszantani akaró, alvást és a versenyre koncentrálást akadályozó kapott üzenettel, a megelőző éjeken jól ki tudtam aludni magam, a Madeira Island Ultra Trailt pedig komoly hullámvölgy nélkül, videózásokkal, szép emlékekkel teljesítettem. A verseny során végig élveztem a haladást, a felhők felett futást, a lenyűgöző tájat, vad mélységeket, magasságokat. Mindez a már megosztott videómból is kiderül. Csodás 30 óra után, elégedetten értem célba, ráadásul lábam sem harcoltam le. Útközben nem aszerint haladok, inkább csak keretet ad, ám végül pár perccel tértem csak el ütemtervemtől, ráadásul gyorsabb lettem. 

Az útvonal valóban meredek, többezer lépcsőt kellett megmászni, emellett ugyanakkor változatos is: az elején klassz erdőkben, levadák mentén is haladtunk, majd a középső blokk sokkal vadabb, meredekebb, sziklásabb volt, itt-ott tériszonyosoknak kevésbé ajánlott részekkel, felhők fölött futással, míg a vége lejtősebb, ismét zöldebb, rengeteg növénnyel, óceánparti céllal. A teljesítés mellett két dologgal lehetek még elégedett:

• egyfelől végig a versenyre tudtam koncentrálni, a jelenben voltam, semmi nem vonta el a figyelmem,
• másfelől pedig sikerült úgy kipihenni magam, hogy – az éjszakai rajt miatt – végül a két éjszakai ébrenlét sem okozott gondot; rövid ideig éreztem csak nyomottságot, álmosságot. Azért is fontos ez, mert a 2. félévben rám váró két 100 mérföldes verseny mindegyikén legalább másfél éjszakán szintén ébren leszek és haladok-futok majd.

Lazább májust követően június 1-én a nagyon kedvelt Mátra 115-ön (132 km + 6760 m) álltam rajthoz, amely elején a szinte száraz ösvényeken még az optimista ütemtervemnél is jobban haladtam. Nagyon fel voltam dobva a részidőmtől. Még Galyatetőn is elit futókkal találkoztam, sőt – ez eddig még sosem fordult elő – Galyán Speróhoz is szerencsém volt, azaz „csupán” egy Galyavár körrel haladt előttem a verseny többszörös győztese. A későbbi saras, vízfolyásos szakaszok végül visszavetettek, el is engedtem optimista ütemtervem célidejét, ám végül így is eddigi legjobb helyezésem elérve, a 40. helyen értem célba – természetesen ismét elégedetten. A versenyem során ezúttal is videóztam eleget, útközi interjúk is kerültek a videóba, azaz nem engedtem ezekből.

A következő hétvégi UTH Szentendre trailen (54 km + 1800 m) úgy álltam rajthoz, hogy nagyon egyszerű volt a célom: egészségesen és ne az utolsó fél – ¾ órában érjek célba a 10 órás szintidejű versenyen. Versenyem örömfutás, néha beszélgetések, örömteli találkozások, rövid videóinterjú-készítések jellemezték, nem is néztem az órám, csak jólesően haladtam, végül igazán szép, 8 órás idővel értem célba.

Ezt követően az augusztus 16-i 100 mérföldes versenyig már csupán szinten tartó futások és végül egy komolyabb, 3300-akár 4000 m szintes futás volt a terv. A nyári edzéseket – ha ésszel csinálja az ember – akkor a túlzott meleg is befolyásolhatja, hiszen 33-35 fokban nincs értelme nagyon hosszú edzésre menni. Nekem is lett emiatt pár lazább hétvégém, végül utolsó komoly edzésem összekötöttem a Szénás kör 75 km-es távjának teljesítésével, ám azt megtoldottam még a végén Nagy-Kevélyen megejtett szintgyűjtéssel. A Szénás kör egy nagyrészt futható, tempósabb edzés volt, utána a maradék 1000 m-nyi szintgyűjtés, már inkább a Svájcban rám váró verseny emelkedőihez illett. Utolsó nagy edzésem során így végül 103 km-re jutó 3419 m szintemelkedés gyűlt; ez volt a 12.  100 km-nél hosszabb terepfutásom.

2019-ben július végéig futásaim során 1471 km-t tettem meg és 63252  m szintemelkedést gyűjtöttem. Utóbbi érték több, mint ami szintemelkedést 2016-ban egész évben „legyűrtem.”

Felkészültem, jöhet a verseny ! A Swiss Alps 100-zal második 100 mérföldes versenyemre kerül sor, ráadásul októberben még egy hasonló, nagyon motiváló, talán bakancslistásnak mondható vár rám, a gyönyörű Pireneusokban ( 100 miles Sud de France ).